Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
792 leküzdése, felszámolása érdekében támogassák ezt a törvényjavaslatot, mely megkönnyíti a magyar állam nemzetközi szerződéskötési tevékenységét, és segít külpolitikai céljaink megvalósításában. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig a Fidesz vezérszónoka következik. Megadom a szót Szentgyörgyvölgy i Péter úrnak. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr felhívásának megfelelően visszafogott leszek, de nem csak azért, mert magam is teljes mértékben kifogásoltam, és rossz érzé ssel töltött el, hogy csak tizenöt percet kaptak az alkotmány módosításának a vezérszónokai, és az elnök úr lehetővé tette ezt a mai nap elején, hogy kiigazíttassék, és tovább beszélhettek az alkotmánymódosításról szóló vezérszónokok. Tehát ezt is figyelem be véve leszek rövidebb, de nemcsak ezért, hanem azért is, mert nem vitás, hogy az alkotmányban a nemzetközi szerződések kérdéskörével foglalkozás, új szabályozás történik, amelyről itt már szó volt. Magam is felvetem azt, amit előttem már több ellenzéki k épviselő felvetett, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha az alkotmánymódosításról akár külön is dönt a parlament, de feltétlenül el kellett volna menni az általános vita lezárásáig, hogy az alkotmány módosításának a szövege kikristályosodjék. Ugyanis a nemzetközi szerződésekről szóló jogszabály olyan kitételeket tartalmaz, ami valóban szoros összefüggésben áll az alkotmánnyal. Ha most nem tudjuk, hogy annak mi lesz a vége, nem tudjuk, hogy ott erre nézve milyen szövegek fognak még megjelenni a módosításo k során, akkor ezekről a kérdésekről nem is igazán lehet beszélni, mert a kérdés változatlanul nyitott marad. Természetesen ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne lehessen magáról a törvénytervezetről vagy annak bizonyos részeiről szólni. Már elhangzott itt a jogalkotás során, hogy igenis, a társadalmi, gazdasági viszonyokhoz megfelelően összhangba kell hozni a jogszabályokat. Itt azután különösen erről van szó, itt az 1989. évi 27. törvényerejű rendeletről beszélgetünk. Óriási módon megváltozott a világ, az t is mondhatnám, időközben felfordult a világ, de nemcsak ezért, hanem azért is, mert ma Magyarország számtalan olyan nemzetközi szerződés részesévé vált, amelyről korábban szó sem volt vagy egyáltalán szó sem lehetett. Tehát ezt a régi törvényerejű rendel etet mindenféleképpen fel kell váltania egy korszerűbb, a mai gyakorlatnak megfelelő szabályozásnak. Ezt mindenki üdvözli, a FideszMagyar Polgári Szövetség is üdvözli. (16.40) Olvastam különböző tanulmányokat erre né zve, s mondhatom, hogy a nemzetközi joggal foglalkozók nagy része azt mondja, hogy na végre! - felkiáltásszerűen fogalmazzák meg , hogy ezt a törvényt új szabályozás követi. Tehát a kezdeményezés mindenképpen pozitív. Pozitív az is, hogy ez a törvényterve zet - mint ahogy már hallottuk - átveszi az 1969es bécsi egyezmény szóhasználatát, ami nagyon helyes is, azonban az a baj, hogy nem következetesebben. Egyáltalán az egész törvénytervezeten végigvonul egy következetlenség. Mert ha a bécsi egyezmény szóhasz nálatát átveszi, akkor végig ezt kellene követnie, de nem ez történik, már magánál a fogalommeghatározásnál sem. Mindössze hat fogalmat fogalmaz meg a fogalommeghatározásnál, a korábbi - nem akarok erre hivatkozni, de mégiscsak el kell hogy hangozzék , az 1982es, a jelenleg hatályos törvényerejű rendelet eleve több fogalommal dolgozik. De az még nem lenne baj, hogy ez összesen hat, az a baj, hogy nem viszi végig a bécsi egyezmény egyébként a törvény szövegében használt szóhasználatát, hanem valahogy leröv idíti. Aztán a III. fejezetben már megint alkalmazza a bécsi egyezmény kifejezéseit, szóhasználatát. Itt a nemzetközi szerződés megkötéséről - ami főcím - van szó, a fogalommeghatározásban meghatároz valamit, hogy mi a megkötése, de az alcímben már beszél a megerősítésről, jóváhagyásról, elfogadásról vagy az ahhoz való csatlakozásról, ami tulajdonképpen ugyanaz, de ha a fogalommeghatározásban ez így nem szerepel, akkor mégis azt
