Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
738 megteremtésének a lehetőségét is kínálta. Ez azonban, nyilván az együttműködés i szándékok korlátozottsága miatt, nem valósulhatott meg, hiszen a Fidesz képviselői tavaly ősszel teljes egyértelműséggel jelentették ki, hogy nincs szándékukban semmi olyan alkotmányos kérdésben együttműködni, amely szorosan túlmutat azon a szükségessége n, amit az ország európai uniós csatlakozása az adott pillanatban megkövetel. Ez pedig megszabta a határokat, megmutatta a realitásokat és az alkotmányozás egyértelmű korlátait. Ezért kényszerül a kormány most arra, hogy a kormányprogramban foglaltaknak me gfelelően, a számára, a közvélemény és a szakmai közvélemény számára is fontos kérdésekben olyan javaslatot nyújtson be, amely egy átfogó csomagot jelent, átfogó közjogi csomagot tartalmaz, de ez nyilvánvalóan nem helyettesítheti az alkotmányozás egészét. Ennek a közjogi csomagnak a tartalmával a képviselők, a parlamenti frakciók időben megismerkedhettek; elhangzott, hogy tavasz óta ott van a frakciók asztalán ez a javaslat. Hogy egyeztetésre miért nem került sor, ezt elsősorban nyilván a kormány képviselői nek kell megindokolniuk. Én a tapasztalataim alapján azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyeztetésnek lehet pozitív hatása, és lehet annak is az eszköze, hogy az előterjesztés parlamenti tárgyalása bizony elhúzódjon, és ne az eredeti szá ndékok szerint alakuljon. De egyben az is meggyőződésem, hogy ha a parlament keretei között megvan a politikai szándék, ugyanúgy meg lehet találni a kompromisszumokat a parlamenti vitában, mint a parlamenten kívül. Tehát önmagában az egyeztetés ebből a sze mpontból, az eredmény szempontjából túlzott befolyással tulajdonképpen nem rendelkezik. Ha van kompromisszumkészség, akkor formális egyeztetés nélkül, a parlamenti vitában is meg lehet találni ezt a kompromisszumot, és oly sokszor elhangzott, éppen a Fides z képviselőinek tolmácsolásában, hogy azért van a parlamenti demokrácia, hogy a parlamenti demokrácia intézményein belül jöjjenek létre azok a kompromisszumok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek. Tehát én nem látom hátráltató tényezőnek azt, hogy az egy eztetés formálisan nem történt meg. A felkészülés nagy kérdés, de hát a felkészülés feltételeit a kormány egyértelműen időben biztosította, több hónapja rendelkezésre állnak a javaslatok, ebből a szempontból ez tehát nem lehetett hátrány az ellenzéki képvi selőcsoportok számára. Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban szeretnék az alkotmánymódosítás néhány tartalmi elemére utalni a hozzászólásomban. Elsősorban azokról szeretnék szólni, amelyek megítélésem szerint új tartalmat jelentenek, és amelyek súlya, jelentősége, ismerete a közvélemény számára is fontos, és nem csupán szakmai kérdés, hanem ennél jóval szélesebb, a jogbiztonsággal összefüggő kapcsolatot feltételez. Ilyen elemeket elsősorban a jogalkotásra vonatkozó új alkotmányos rendelkezések között le het látni, találni. Rendkívül fontosnak tartom ezek sorában, hogy új alkotmányos garanciákat fogalmaz meg a javaslat, elsősorban a jogszabály kibocsátása tekintetében, annak az egyértelmű kimondása által, hogy általánosan kötelező magatartásszabályt csak a z alkotmányban meghatározott szervek által alkotott és kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Ez alkotmányos útját állja, gátját jelenti minden olyan kvázi jogszabály megszületésének, amely a jogforrási rendszer szempontjából gyakorlatilag káoszt teremthet . Hasonló jelentőségűnek értékelem a visszaható hatály kimondását az alkotmányban. Az alkotmányos gyakorlat, a jogállami gyakorlat ezt 1991 óta, éppen az Alkotmánybíróság jogbiztonságértelmezési és jogállamértelmezési felfogásából eredően következetesen érvényesíti, de ennek a gyakorlatnak meg kell teremteni az alkotmányos vetületét és az alkotmányos feltételeit, és ezt a javaslat megteszi. Hasonlóképpen jelentősnek tartom azokat az elemeket, amelyek a nemzetközi szerződések megkötésének rendjére vonatkoz nak, és ezek alkotmányos vetületeit fogalmazzák meg. Én szívem szerint, és képviselőcsoportom tagjai is, akik ezzel foglalkoznak, szívesebben látnánk a monista rendszert Magyarországon; a jelenlegi viszonyok között egyszerűbbnek tartanánk, a nemzetközi jog
