Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
729 szerződést kihirdető kormányrendelet rendelkezik. Ha a szerződés tárgya szerint az Ors zággyűlés illetékes, az ideiglenes alkalmazást a kormány csak legfeljebb egy évre rendelheti el. Ezen túl annak fenntartásáról az Országgyűlés a szerződés kihirdetésével egyidejűleg a kihirdető jogszabályban határoz. Tisztelt Országgyűlés! Az Északatlanti Szerződés Szervezete, vagyis a NATO tagállamai fél évszázadon keresztül együtt munkálkodtak közös védelmünk biztosításáért, és azért, hogy hozzájáruljanak egész Európa békéjéhez, stabilitásához és biztonságához. A Magyar Köztársaság 1999. március 12e óta a NATO tagja. A szervezetbe történt felvétel az ország életében bekövetkezett pozitív folyamatok igen jelentős nemzetközi elismerése volt. A NATOtagságunk kezdete óta eltelt több mint négy év tapasztalatai, különösen 2001. szeptember 11e tragikus esemén yei, amelyek nyomán a szövetség történetében először került sor az északatlanti szerződés 5. cikke szerinti kollektív önvédelmi eljárásra, rámutattak arra, hogy a szerződéses kötelezettségek teljesítésének eljárási rendje további korszerűsítést igényel. A z alkotmány NATOtagság miatti módosítása 2000ben jelentősen megváltoztatta a fegyveres erőkkel való rendelkezés hatásköri szabályait. A módosítás a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti hatáskörök pontosabb elhatárolását foglalta keretbe annak érde kében, hogy a saját, illetve a külföldi csapatmozgások engedélyezése nem háborús, hanem kiképzési, felkészülési műveletek esetén ne igényelje az Országgyűlés külön engedélyező aktusát. Indokoltnak, sőt elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a kollekt ív önvédelem gyakorlásának jogi feltételei lépést tartsanak a megváltozott biztonságpolitikai környezettel, és lehetővé tegyék, hogy a fegyveres erők megfelelően tudjanak reagálni a köztársaság és szövetségesei biztonságát fenyegető lépésekre. Az Országgyű léshez benyújtott javaslatunk módosítani kívánja az alkotmány 19. §át. Indítványunk szerint a fegyveres erőkkel való rendelkezés terén a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi feladatok ellátásával összefüggő kérdésekben azokról az Országgyűlésnek leg közelebbi ülésnapján, a jelen lévő képviselők egyszerű többségével kell határoznia. Ezáltal biztosítható, hogy a Magyar Köztársaság kellő rugalmasság mellett, időben eleget tudjon tenni szövetségesi kötelezettségeinek. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés ol yan hatáskört adna az Országgyűlés egyszerű többségének a kezébe, amelyhez a hatályos szabályok szerint a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez álláspontunk szerint azért fontos, mert az alkotmány 7. § (1) bekezdése előírja, hogy a Magyar Köztár saságnak biztosítania kell a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Véleményem szerint az alkotmány ilyen irányú módosítása elősegíti, hogy a köztársaság zökkenőmentesen tudjon eleget tenni nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség einek, és szövetségesi feladatainak ellátását ne a döntéshozatalt indokolatlanul elnyújtó eljárási szabályok lassítsák. Ily módon biztosítható, hogy a szükséges intézkedések haladéktalanul megtehetők legyenek. Az Országgyűlés megalapozott döntése elősegíté séhez fontosnak tartom elmondani, hogy áttekintettük, miként szabályozzák a kérdéskört a többi NATOtagállamban. Megállapítottuk, hogy egyedül Németország írja elő a szövetségi törvényhozás képviselői egyszerű többségének támogatását arra az esetre, amikor a fegyveres erők alkalmazása a washingtoni szerződés 5. cikke körében történik. A többi szövetséges államban ez a kormányok jogkörébe tartozik, amelyeknek előzetesen vagy utólagosan kell tájékoztatniuk jogkörük gyakorlásáról a parlamenteket. 1991ben az A lkotmánybíróság a honvédelmi és az igazságügyminiszter alkotmányértelmezésére vonatkozó indítványa alapján úgy foglalt állást, hogy az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány hatásköreinek a fegyveres erők irányítását hézag nélkül át kell fogniuk. Ennek érdekében kimondta azt is, hogy a végrehajtó hatalommal kizárólagosan felruházott kormány, alkotmányos jogállásával összhangban minden olyan irányítási hatáskört felölel a fegyveres erők felett, amely a hatályos jog szerint nem tartozik kifejezetten az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hatáskörébe.
