Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
703 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élelmiszerekről szóló törvénytervezethez a korábban elmondott expozémban e gy olyan megjegyzést tettem, miszerint a mindennapi életünk egyik legfontosabb területét szabályozó törvényről van szó. Az élelmiszerfogyasztás ugyanis minden ember napi életéhez hozzátartozik, elengedhetetlen szükségletünk. Örömmel tapasztaltam, hogy a k épviselőtársaim is egyetértettek velem, ezt a törvényalkotó munka komolysága is bizonyította. A törvényjavaslat alapelveivel, céljaival, a megteremtendő szabályozási rendszerrel lényegében egyetértettek, és természetesen megtették a módosító javaslataikat, amelyekkel megítélésünk szerint a kitűzött célokat még jobban, hatékonyabban lehet megvalósítani. Minden javaslatot értékeltünk, és köszönjük azokat is, amelyeket különböző okból a kormány nem tud támogatni, mert megítélésem szerint javító, segítő szándék úak voltak ezek is. A benyújtott javaslatok, az elhangzott vélemények nagy része néhány igen fontos téma köré csoportosíthatók, melyeket szeretnék a következőkben kicsit részletezni. A magyar élelmiszergazdaság, ahogy a teljes nemzetgazdaság, a világgazda ság része. A törvény javasolt hatálybalépésétől az Európai Unió tagjai leszünk, de természetesen, ahogy eddig is, továbbra is az egész világgal akarunk kereskedni. De csak úgy lehetünk az Európai Unió tagjai, továbbá a világkereskedelem részei, ha az ott é rvényes szabályokat betartjuk. Az élelmiszerszektor pedig mind az Európai Unióban, mind világméretűen a Codex Alimentarius rendszerében igen részletesen szabályozott. Ezért azon módosításokat, amelyek e szabályokat akár direkt, akár áttételes módon sértik, természetesen nem támogathatjuk. A magyar élelmiszergazdaságnak, ahogy a teljes nemzetgazdaságnak, az Európai Unió tagjává válásától teljesen a piacgazdaság szabályai, szokásai szerint kell működnie. Ennek egyik eleme, melyet a vitában sok képviselőtársa m aggállyal, fenntartással fogadott, az, hogy a piacra jutást megelőző egyedi engedélyek megszűnnek. Ez azonban nem jelenti a fogyasztók védelmének csökkenését. Sőt! Az egyedi engedélyt ugyanis nagyon részletes általános szabály váltja fel. Engedjenek meg egy példát erre elmondani. Az adalékanyag előzetes engedélyezése azt jelenti, hogy egy előállító az erre kijelölt intézethez fordul, kérve, hogy egy termékéhez egy bizonyos adalékanyagot felhasználhasson. (1.00) Az intézet legjobb tudása szerint dönt. Ez a z engedély megszűnik, helyette viszont belép az a nyolcvan nyomtatott oldalas szabály, amely pontosan részletezi, milyen adalékanyagokat milyen élelmiszerekhez és milyen mennyiségben lehet felhasználni. Ez a szabály az Európai Unió minden előállítójára egy aránt vonatkozik, és a hatósági ellenőrzés természetesen vizsgálja, hogy ezen szabályt az előállítók betartjáke. Remélem, sikerült eloszlatni aggályaikat. A piacgazdaság szabályai, így az előzetes engedélyek megszüntetése nemcsak egyszerűbb, de hatékonyab b működést is jelentenek. A piacgazdaság elve a gazdasági szereplők egyenlő feltételeinek és a fogyasztói védelem egységesen meglévő magas szintjének biztosítását is jelenti. A törvényjavaslat ehhez kötődő előírása, hogy minden élelmiszerelőállítónak, így a közfogyasztásra dolgozó őstermelőnek is regisztráltatnia kell magát. A regisztráció elengedhetetlen mind a magyar fogyasztók védelme, mind az élelmiszereink nemzetközi reputációja szempontjából. A működés megkezdésének bejelentése csupán azt jelenti, ho gy a hatósági ellenőrzés tud a működésről, és ellenőrizheti azt. Ez az őstermelőknek nem kerül pénzbe, a fogyasztók szemében azonban a megbízhatóságuk tovább emelkedik. A szabály, bármilyen jó is, a betartását ellenőrző, ha kell, szankciókat is felhasználó hatósági ellenőrzés nélkül nem sokat ér. Ezt jól tudják képviselőtársaim, hiszen módosító javaslataik jó része az ellenőrzéssel és a szankcióval foglalkozott. Sok szigorítási módosítás érkezett, többek között javasolják, hogy emeljük a minőségvédelmi bírs ág mértékét, a bírságot ne csak a megállapítottan hibás tételre, hanem a teljes legyártott mennyiségre szabják ki, vezessük be a hamisítás fogalmát.
