Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - STOLÁR MIHÁLY (Fidesz):
670 Köszö nöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán úr, a Fidesz képviselője. (Kékkői Zoltán József: Stolár úr előbb van a sorrendben, de én elfogadom.) Az én papíromon így van; b ocsánat, Stolár képviselő úr, a Fidesz képviselője. Ezen a késő esti órán egy át nem húzott név tényleg itt van még. Stolár Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselője következik. STOLÁR MIHÁLY (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Figyelemmel kísérve az Országg yűlés bizottságainak ajánlásait, a Magyar Köztársaság 20012002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában érdekes megállapításokkal találkozhatunk. (22.20) Az Országgyűlés szociális és családügyi bizottsága p éldául megfogalmazta: nem meglepő, hogy tavaly az államháztartás hiánya rekordot döntve a GDP több mint 9 százalékára nőtt. A bizottság megállapította, hogy a költségvetési hiányt a Medgyessykormány új társadalompolitikája is növelte. A szocialisták a vál asztási kampányban olyan felelőtlen ígéreteket tettek, amelyeknek a költségvetésben nem volt meg a fedezete. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a polgári kormány időszakában elfogadott 2002. évi költségvetés szinte teljes mértékben megváltozott az év végére . Látható és érzékelhető, hogy a Medgyessykormány a saját maga által okozott káoszt nem tudja kezelni, átgondolatlanság és kapkodás jellemzi döntéseit. Az Állami Számvevőszék elnökétől kapott levél megerősíti, hogy amíg a 2002. év első felében a vagyonkez elési tevékenység kapott prioritást, a kormányváltást követően a privatizáció újraindítása, illetve annak felgyorsítása került előtérbe. Az előttünk levő törvényjavaslat, az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása 35. §a alatt ez olvasható, erre egyébként szocialista képviselőtársam is az imént utalt: “A kötelező és önként vállalt önkormányzati feladatok ellátásának elősegítésére, valamint a foglalkoztatási, a szociális, a sport, a gazdasági és t erületfejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében az állam vállalkozói vagyonába tartozó, a vagyongazdálkodás céljaira feleslegessé vált ingatlanok ingyenesen önkormányzati tulajdonba adhatók.” Mielőtt valaki a balatonőszödihez hasonló nagy értékű ing atlanokra és nyaralókra gondolna - bár az ilyen ingatlanokkal az önkormányzatok is jobban jártak volna és jobban járnának , azoknak hangsúlyozom, hogy a vagyongazdálkodás céljaira feleslegessé vált ingatlanokról van szó. Ezeket az ingatlanokat az önkormán yzatok akár értékesíthetik is, ha azt megelőzően pályázatukra az illetékes minisztérium áldását adja. Az persze más kérdés, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt összeg a kötelezően és önként vállalt feladatok ellátására meddig és milyen módon nyújt fed ezetet. Az előttünk levő tervezet a közszféra munkavállalói tizenharmadik havi juttatásának egységesítésére irányuló javaslatot tesz. Nos, gondolhatnánk, hogy az rendben is van, ha nem látnánk, hogy a javaslat nem csupán az egységesítésre irányuló törekvés miatt kerül az Országgyűlés elé, hanem sokkal inkább azért, mert a költségvetésben nincs meg a fedezet a tizenharmadik havi bér kifizetésére. Ezt igazolják a mára már nagy klasszikussá váló Medgyessy Péter miniszterelnök szavai is. De mit is mondott Medgy essy Péter? “Bizonyára hiba volt, hogy nem változtattunk a retorikánkon, és nem készítettük fel a lakosságot már korábban a szükséges megszorításokra. A választók azonban ismét visszatérnek hozzánk, ha látják, milyen határozottsággal nyúlunk a gazdasági eg yensúlyhiányhoz, és rakjuk le a jövendő felépítés alapjait. Jelen pillanatban a kedvezőtlen konjunkturális körülmények nem engedik meg a jóléti gyarapodást vagy az életszínvonal emelését. A szigorú kiigazítást nem lehet megkerülni, de utána ismét világosan felfelé vezet majd az út.” Tehát újabb ígéretek, miközben nem jut több pénz az önkormányzatoknak, és különösen nem jut több pénz az embereknek, sőt a közszféra dolgozói még azt a tizenharmadik havi bért sem kapják meg az idén, ami jár nekik, amire számíto ttak. Így aztán több tízezer család
