Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 17 (87. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „Mit hoz a jövő, avagy mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
482 az embereket, ahelyett, hogy közösen segítenénk nekik is szembenézni mindazokkal a problémákkal, amely ekkel szembe kell néznünk. Ezért mondjuk mi egyébként, hogy ebben a helyzetben takarékos államra, adócsökkentésre van szükség annak érdekében, hogy teret engedjünk a gazdálkodóknak, a gazdaságnak (Babák Mihály: Helyes, támogatjuk!) , a szociálpolitikában pe dig a rászorultság elvének érvényesítésére, mert azokat kell támogatni, akik arra rászorulnak, a többiektől pedig nem kell erre elvenni a pénzt, ahogy azt önök négy éven keresztül tették. Mert csak a fenntartható növekedési pályán levő gazdaság tudja megol dani mindazokat a problémákat, amelyekkel ma szembe kell néznünk, önöknek is, nekünk is, együtt. (Babák Mihály: Egyetértünk!) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az MDF képviselőcsoportja is jelezte, hogy a frakció álláspontját két felszólalni kívánó képviselő fogja majd ismertetni. Elsőként megadom a szót Font Sándornak. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. FONT SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, hogy ebben a vitában Magyarország jelenével és jövőjével kell, kellene foglalkoznunk ahelyett, hogy nem túl pontosan megalapozott gazdaságtörténeti előadásokat hallgatnánk meg, mint ahogy ezt az előbb is hallhattuk. Kétségtelen tény, hogy a gazdaság teljesítményének csökkenése ismert okokból nem az elmúlt évben kezdődött meg, de az is tény, hogy a nemzetgazdaság helyzete koncepció nélküli, az MSZPSZDSZgazdaságpolitika nem talált utat ebből a ke llemetlen helyzetből. Nem látni nyomát sem annak, hogy a kormánykoalíció ismerné, vagy meg akarná ismerni a gazdaság tényleges helyzetét, és lenne kellő felkészültsége, hogy megtalálja a kiutat abból a strukturális válságból, amibe a nemzetgazdaságot vitte . Szeretném kiemelni, hogy strukturális válságot és nem gazdasági válságot említettem, tisztelt képviselőtársaim, mert gazdasági válságról még nem beszélhetünk, de a kormány tétlensége és csodavárása, a folyamatok, ígérgetések melletti passzív szemlélete g azdasági válsághoz vezethet. Milyen alapproblémákat látunk? A bérek és más költségtényezők megemelkedtek, az olcsó tömegtermelés ideje kezd lejárni, ezért az erre építő külföldi tőke menekül. Az EUs versenyszabályok ránk nézve is kötelezőek, a korábbi adó kedvezmények nem adhatók. Magyarország letért a fenntartható növekedési pályáról, a gazdaság stabilitása megrendült, a külföldi tőke számára pedig ez a legfontosabb. A közerkölcsök romlása és az üzleti erkölcsök romlása az elmúlt évben felerősödött. A beru házások alacsony szinten vannak, a külföldi tőke elkerüli az országot, holott a rendszerváltó országok felé növekszik, és ennek ellenére a magyar jegyzett tőke a vállalkozási szektorban már csak 30 százalék körül részesedik. Az infrastruktúra fejlesztése l elassult. A kínálatvezérelt növekedést fogyasztás vezérelte növekedés váltotta fel. Át kellene gondolni, hogy a tíz évig bevált gazdaságpolitikát milyen gazdaságpolitikával kell felcserélni. El kell dönteni, hogy populista módon rövid távú bér- és jövedele mfelzárkóztatást akarunk Európában, vagy hosszú távon kiegyensúlyozott jövedelememelkedést, amit a nemzetgazdaság versenyképességének erősítésével tudunk elérni. A politika mindkét oldala mindig az utóbbiról beszél, de mindig a népszerűséget jelentő bérpol itika szerint cselekszik. El kell dönteni, hogy olcsó, hatékony államot akarunk, vagy túlméretezett bürokráciát. Ez jobb foglalkoztatási képet mutat ugyan az országról, de mindezt jórészt a versenyszférának kell eltartani. (10.40) És itt hadd jegyezzem meg , hogy az elmúlt évek legsúlyosabb drámai adata vélemény szerint, hogy az ígéretek ellenére nem olcsó és hatékony államot sikerült létrehozni, hanem - mint a statisztikai adatokból tudjuk - 4 százalékkal növekedett a közszférában dolgozók száma. Ez az elmú lt
