Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
424 Kedves Képviselőtársam! Miért vakvágány az, ha részletekbe menően szabályozzuk az ágazat munkajogi részét, a speciális munkajogi kérdéseket egy törvényjavaslatban? Önök ezt nem te tték meg. Miért vakvágány az, ha mi nem kizárólag az orvosról beszélünk, és arról, ami az orvost orvossá teszi, ahogyan ön fogalmazott? Hanem mi arról beszélünk, hogy az egészségügyben teammunka van, az egészségügynek több szereplője van, és a több szerepl őnek, mindegyiknek, kinekkinek megvan a képzettségének megfelelő kompetenciája és felelőssége. Miért vakvágány az, képviselőtársam, ha erről egy törvényjavaslat szól? Úgy gondolom, ezt az ellenzéknek meg kellene fontolnia, és javasolom azt, hogy próbáljuk meg, úgy, ahogy a betegek érdekében, a minőségi betegellátás érdekében a kórházakban, a járóbetegszakrendelőkben, az alapellátásban együtt dolgozunk egy csapatmunkában, próbáljunk meg az egészségügy átalakítása érdekében, a betegek érdekében, ellenzék és kormánypártok együttműködni, hogy egy valós átalakítást meg tudjunk csinálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az egymás felszólalásaira való reagálás esetében maradjunk meg a kétperces felszólalásoknál. Gógl Árpád képviselő úré a szó. DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Nem akarok visszaélni az egészségügyi és orvosi tájékozottságommal, de van olyan, hogy szelektív süketség, és van olyan, hogy valaki ne m azt hallja, amit a másik mondott, mert nem vakvágányt mondtam, amit ön kilencszer ismételt, hanem egy kerülőútra kerülést. A vakvágányt korábban, más vonatkozásban kétségtelenül említettem. Az, hogy a paraszolvenciát Gerő Ernő a gazdasági bizottság határ ozatának a széljegyzetére írta, ez tény, és ezzel kinyitott egy olyan valóságot, amely szégyene a magyar egészségügynek. Én jól emlékszem arra, amikor miniszterként elsőként létrehoztam a paraszolvencia feloldására ajánlatot tevő bizottságot - ezt kötetben meg is jelentettem , hogy megkeressük a módját, hogyan építsük ezt le, és milyen támadást kaptam a hazai sajtóban, hogy ezt tartottam az első hónapok legfontosabb eseményének. Nem szeretem azt a jelzőt sem, hogy “sunyi”, mert nem gondolom, hogy a parlame ntben minősíteni lehet egy ilyen meggondolást, mert a Mikolatörvény elsődleges rendező elve igenis az volt, hogy profitorientált befektetők ne jelenhessenek meg, csak a közvagyonnak a közcélú felhasználására módot adó rendszer legyen az elsődleges. Ezt le het vitatni, meg lehet kérdőjelezni, lehet azt mondani, hogy második körben ezt már nem tudta kizárni, de tételezzük fel, hogy a rendszerek a maguk szabálya szerint korrekten működnek, és akkor ez a “sunyi” jelző valahol méltatlan. Köszönöm. (Taps az ellen zék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Csáky András képviselő úré a szó, MDF. (17.00) DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen. Nekem is az a véleményem, hogy mielőtt szólunk, nagyon jó lenne, ha végiggondolnák, ha végig tudjuk gondolni mondandónk értelmé t. Az a mondat, hogy nem Gerő Ernő volt, aki elfogadta a paraszolvenciát - az ágazatban dolgozók, és nemcsak az orvosok, mert Kárpáti Zsuzsanna mint nővér, ugyanúgy részesült a paraszolvenciában, mint az orvosok , ezt itt elmondani, ebben a formában akkor , amikor azt várjuk
