Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 2 (114. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról:
4171 Ön azt mondja, egyre többen gondolják, hogy válság van. Igen, el tudom képzelni, hogy egyre többen az önök soraiban, de azért még mindig nem elegen ahhoz, hogy valóban egy igazi válság képe bontakozzék ki. Ezt a ké pet lehet az önök részéről gerjeszteni, azonban a valóság ennél lényegesen árnyaltabb. Mindenekelőtt szeretném elmondani képviselő úrnak - mert ezt a Fidesz oldaláról időnként szeretik elfelejteni , hogy Magyarországon piacgazdaság van. Képviselő úr, piac gazdaság van; nem tudom, hogy ezzel a fogalommal kezdeneke már ismerkedni. Ez vonatkozik egyébként a mezőgazdaságra is és annak valamennyi ágazatára. Ön említette például az egyik ágazat, a baromfiágazat esetében a terméktanácsok szerepét, és nagyon helye sen mondta, hogy a terméktanácsok felelőssége, törvény adta felelőssége ráadásul, hogy a piacokat rendben tartsa, azaz visszafogja a túltermelési vágyakat, azaz az ágazat különböző szerepelőit a megfelelő magatartásformákra intse, és a többi, és a többi. V agyis, ha egy ágazatban válság van, primer fokon azért mégiscsak a terméktanácsokat illik megkérdezni, és csak másodsorban tud a kormány beavatkozni, amennyiben a piac összes szereplője időnként, úgymond, a fejét elveszítve cselekszik. Na, ilyenkor kell, ú gymond, osztályfőnökként rendet tenni. De az én vágyam az, hogy piacgazdasági körülmények között erre tényleg csak a legutolsó esetben kerülhessen sor. A baromfiágazat válsága tekintetében azt hiszem, hogy a jelen pillanatban folyó egyeztetések eredményre fognak vezetni. Az összes szereplő, a Baromfi Terméktanács, illetve kicsik, nagyok egyaránt be vannak vonva ebbe a közös gondolkodásba. Én nagyon bízom benne, hogy az elkövetkezendő napokban, vagy rosszabb esetben hetekben, itt valódi megoldás lesz. Ez egy komplex megoldás lesz, ez nem olyan, hogy egy csapásra erre van az előre, és akkor majd úgy megoldjuk a dolgokat. Itt egy nagyon átfogó megállapodást kell kötni. De azért még a történelemre visszautalnék. Nevezetesen: ön azt állította, hogy annak idején a Mizo esetét a Fideszkormány milyen példásan megoldotta. Én nem tudom, hogy mennyire példásan oldotta meg, de az egészen biztos, hogy nincs olyan hónap, amikor nekem ne panaszkodnának a Mizo környékéről, hogy még mindig vannak elvarratlan szálak, súlyos t ízmilliós vagy esetleg még százmilliós nagyságrendben is. Tehát az a képlet, amit önök akkor megoldásnak gondoltak, a mai napig sem hozta meg a megoldást. No de, ami a mezőgazdaságnak a jelenlegi helyzetből való kilábalását illeti: vannak biztató jelek. Ny ilvánvalóan képviselő úr is elfogadja azt, hogy a számok konok dolgok. Jelen pillanatban, a 20022003as állapotok szerint a mezőgazdaság beruházási hajlandósága, a beruházások emelkedésének a mértéke 23 százalékot mutat a korábbi időszakhoz képest, ami az t jelenti, hogy az emberek általában igenis hisznek abban, hogy a mezőgazdaságba érdemes befektetni, és nemcsak az emberek, nemcsak a termelők, hanem a bankok is. Hiszen a kormány az egyik kedvezményes hitelkeretet a másik után bocsátja a termelők rendelke zésére, hogy még jobban meg tudjanak felelni az európai uniós piaci elvárásoknak, illetve az ott szükséges lépésrendnek, és érdekes módon ezek a hitelkeretek rendre simán ki tudnak merülni, vagyis a bankok is szívesen finanszíroznak, illetve van is mire fe l finanszírozni, mert ezek azért szerződések, nem odaadott ajándékok. Ugyanakkor, amikor ön említi, hogy milyen a költségvetés állapota: hát, tudja, képviselő úr, azért mi elég sokat bajlódunk a maguk által hátrahagyott géprombolókkal, és a helyzet az, hog y ha csak a legutóbbi fejleményeket nézzünk, a pénzpiacon bekövetkezett események a mi tárcánk vonatkozásában, csak a mi tárcánk vonatkozásában körülbelül 7 milliárd forintos pluszkiadást fognak eredményezni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) Bejelentés az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról:
