Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak

2003. december 2 (114. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KORÓZS LAJOS (MSZP):

4163 költségvetésben, az ön támogatását is élvezi, mert mindaddig ezzel a problémával sajnos szembe

fogunk nézni. Köszönöm a figyelmüket.

(Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya)

: Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Korózs Lajos

frakcióvezetőhelyettes úr, “Éljünk kiemelt figyelemmel a fogyatékos emberek iránt” címmel. Önt

illeti a szó. KORÓZS LAJOS (MSZP)

: Kös

zönöm szépen, elnök asszony. Különös figyelem irányul a fogyatékos emberekre, s nemcsak

Magyarországon, hanem egész Európában. A 2003as év a fogyatékosok éve volt, és ma van a

fogyatékosok világnapja. Nem gondolom, hogy csak egy napon kellene emlékezni em

bertársainkra, de ez a nap alkalmas

arra, hogy számvetést tegyünk. Mit vállaltunk, mit teljesítettünk? Hol kell változtatnunk a

jogszabályokon, kivel és hogyan kell a hatékonyság érdekében együttműködnünk? Mi, szocialisták,

kormányra kerülésünkkor azt váll

altuk, hogy a fogyatékos emberek jogait és esélyegyenlőségét

rögzítő 1998. évi törvényt érvényesnek tartjuk, annak korszerű európai elveit magunkénak valljuk. A

fogyatékosokat önálló, önmagukért felelős, jogképes embereknek tekintjük, akiknek pozitív

diszk

riminációval az iskolai oktatáson, képzésen keresztül a szociális és munkaerőpiaci, egészségügyi és lakóhelyi szolgáltatásokkal segítünk abban, hogy a befogadásukra kész

társadalomban élhessenek. Mindenekelőtt rajtunk a sor, hogy segítsünk, mert nekünk kö

nnyebb. Nekünk könnyebb

lehajolni, nekünk könnyebb olvasni, nekünk könnyebb tapintani, és nekünk könnyebb látni is. De

úgy gondolom, még sok tennivalónk van; mindenekelőtt észrevenni embertársainkat és figyelve, de

nem tolakodva segíteni. Az elmúlt néhány

évben sok szép kezdeményezés történt, de nem elégséges.

Igaz, évtizedes lemaradásokat kell pótolni, mindenekelőtt szemléletet kell változtatni az egész

magyar társadalomnak. Szakítanunk kell azzal a felfogással, hogy a fogyatékosságot egészségügyi

probléma

ként kezeljük, szakítanunk kell azzal a felfogással is, amely szociális problémaként kezeli

azt. Többről van szó. Az egész életünket - meggyőződéssel mondom: az egész életünket - át kell

hogy hassa a fogyatékosokkal való törődés. A parlamentnek és az állam

nak a törvény- és a

jogszabályalkotás egészét véve nemcsak a speciálisan rájuk vonatkozó jogszabályok tekintetében,

hanem minden egyes elénk kerülő törvényben - legyen az környezetvédelmi vagy adótörvény,

szociális vagy oktatási, településrendezési vagy kö

zlekedési, településfejlesztési vagy turisztikai - át

kell hassa a gondolkodásunkat az, hogy élnek közöttünk fogyatékos emberek is. A fent említett törvénnyel összhangban született meg az országos fogyatékosügyi program. A

program átfogóan tartalmazza mind

azokat az elveket, stratégiai célokat és feladatokat, amelyek a

fogyatékos emberek esélyegyenlőségéről szóló törvényben lefektetésre kerültek. Összehangolt állami

intézkedéseket kíván a program végrehajtása, mely nem nélkülözi az egyéb állami intézmények,

önkormányzatok, civil szervezetek, valamint a fogyatékos emberek aktív részvételét és a társadalom

egészének segítőkészségét. (8.20) A program politikai célkitűzése, hogy a társadalom lehetőségeivel összhangban olyan

intézkedések szülessenek, hogy a fogyat

ékosságból eredő társadalmi hátrányok enyhüljenek,

érvényre jussanak a legfontosabb elvek, úgy, mint a prevenció elve, az integráció elve, az

önrendelkezés elve, a rehabilitáció elve, a személyhez fűződő jogok elve, a társadalmi integráció elve

és az egyen

lő esélyű hozzáférés elve. Három dolgot mindenképpen szeretnék megjegyezni: komoly előrelépés történt a szemléletváltás

terén; a fogyatékosügyi program végrehajtásában már az indítás első három évében komoly