Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
4004 Folytatnám az előző gondolatmenetet. Tisztelt Képviselőtársam! A Magyar Olimpiai Bizottság soha nem is félt a nyilvánosságtól, és nem is fog félni. Ez egy elég érdekes megállapítás, hogy miért fél a Magyar Olimpiai Bizottság a nyilvánosságtól. Soha nem félt, felkészült, mindenre kiterjedően, a működési, szakmai területét illetően meg tudja mondani a válaszokat, legyen ez finanszírozási kérdés, legyen felkészültségi kérdés, és sorolhatnám tovább. (15.20) A Magyar Olimpiai Bizottság valóban az olimpiai mozgalmat félti, képviselőtársam. A nemzeti sporttanácsra visszatérve: gondolja el, képviselőtársam, ha mondjuk, a művészetek terén nem a k ultuszminisztérium és nem a parlament döntene arról, hogy a filmszakma, a színházi szakma, a zene, a képzőművészetek a megfelelő csatornákon keresztül milyen arányban kapnak állami támogatást. Ha azt mondjuk, hogy a sport, az élsport és az olimpiai mozgalo m a nemzeti kultúra része, akkor megítélésem szerint a garanciákat is az államnak kell vállalnia azért, hogy ez biztonságosan működhet. Nem lehet kitenni más érdekek képviselői döntésének. Nem az a baj, hogy az önkormányzatok nem értenek hozzá - értenek ho zzá. Nem az a baj, hogy a Fonesz nem ért hozzá. Nem az a baj, hogy a Szabadidősport Szövetség nem ért a maga területéhez. Az a probléma, hogy ellentétes érdekekről van szó, és itt a magyar nemzeti kultúra részét képező - és ebben egyetértünk, egyet is érte ttünk - dologról van szó, amivel kapcsolatosan az államnak kell vállalnia a garanciákat Nem másnak: az államnak, és nem a Fonesznek, nem a szabadidősportnak, nem az önkormányzatoknak és a többi. Ha én félek a döntéstől, ha ettől félek, és nem vállalom ezek et a garanciákat, akkor valljam be - akkor nem vagyok rá alkalmas. Megítélésem szerint az államnak kell ezzel kapcsolatban garanciát vállalnia, nyilván minden más kérdésben is, de én most erről beszélek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkere t lejártát.), és e tekintetben kívántam az aggodalmamat újra megfogalmazni. ELNÖK (Harrach Péter) : Arató Gergelyé a szó, két percben, MSZP. ARATÓ GERGELY (MSZP) : Képviselőtársaim azt kifogásolják, főleg Gémesi képviselő ú r, hogy most akkor az állam mer dönteni, nem mer dönteni, vagy hogy van ez az egész történet tulajdonképpen. Én azt gondolom, hogy az állam ebben a törvényben arra vállalkozik, ami az ő dolga. Nem az állam dolga, hogy sportágak között döntsön. Nem az állam dolga, hogy sportterületek között döntsön. Az állam dolga az, hogy kialakítsa ennek a döntésnek a kereteit. Az állam dolga az, hogy jogi és törvényi keretet teremtsen. Ez a törvény erre vállalkozik - úgy látom, nem értünk egyet abban, hogy jóke ezek a ke retek vagy nem, de a törvénynek mindenesetre ez a célja. Vane a törvényben politika? Hogyne lenne benne politika! Persze, hát minden törvényben van politika! Ebben a törvényben az a politika, hogy a politika csak azzal foglalkozzon, ami az ő dolga. Igen, ez a mi politikánk, hogy nem akarjuk, hogy a politika beleavatkozzon olyan területekbe, ahol nincsen dolga, amikhez nincsen köze. Az állam feladatait jó egy oldal sorolja fel ebben a törvényben, tehát nehéz azt mondani, hogy az állam nem vállal garanciákat , nem mondja meg, hogy mik a feladatai. Ebben sok minden szerepel, szerepel a szabadidősport, amit Birkás képviselő úr hiányolt az előbb, szerepel az olimpiai mozgalom és sok minden más - bizony, az állam garanciát vállal. A törvényben vállal garanciát, és azt mondja, hogy a részleteket rábízom a sport világára. Persze, a magyar olimpiai mozgalom a magyar kultúra része - ezt sosem vitattuk, ezzel mindig egyetértettünk. De azért a sport más területe is a magyar kultúra része, a sport más területei is fontosa k! Mi azt mondjuk, hogy legyen kiegyensúlyozott a sport világa, kapjon mindenki lehetőséget arra, hogy egy nyilvános és nyílt vitában megvédhesse az érdekeit.
