Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mozgóképről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3955 hogy egy ilyen hatalmas állami támogatás hogyan térül majd meg, miként szolgálja majd maradéktalanul az adófizetők érdekeit. Én is üdvözlendőnek érzem, hogy e javaslatról tárgyalhatunk, ugyanakkor kérem önöket , hogy az ellenzék javaslatait mérlegeljék, fogadják el, hogy minél több jó film készüljön, s azokat minél többen megnézzék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (J elzésre:) Megadom a szót Pető Ivánnak, az SZDSZ képviselőjének. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A felszólalásokban felvetett néhány kérdésre szeretnék visszaté rni, nevezetesen a magam szempontjából összefoglalni, amit én hallottam, nem visszatérve azokra a kérdésekre, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, és amelyekkel egyetértek, vagy pedig az értékelő megjegyzéseikre. Talán állandóan alkalmazható módszertani m egközelítés a parlamentben, de máshol is, amit az ember az előéletében megtanult, hogy ha mondjuk, egy lektori jelentést ír vagy olvas, akkor mindig két csoportra tudja osztani a lehetséges technikákat. Azt mindig el lehet mondani, és a parlamentben is el lehet mondani egy törvényjavaslatról, hogy túl sokkal foglalkozik a törvényjavaslat, korábban, más műfajokban egy adott szerző túlságosan szélesre nyitja a feldolgozni kívánt ügyek körét, vagy pedig túlságosan leszűkíti ezeket az ügyeket, és nem foglalkozi k nagyon fontos részletkérdésekkel. Ehhez hasonló megjegyzéseket itt is hallottunk, és ennek a vitájába most nem kívánok belemenni. Tényleg döntés kérdése, hogy egy törvényjavaslat hol húzza meg a maga kompetenciáját, milyen kérdésekben érzi magát illetéke snek, illetve nem illetékesnek. És itt érdemes egy másik szempontot is megemlíteni. Van, amiben feltehetőleg ugyanazt gondoljuk törvényjavaslatügyben, filmügyi szabályozási ügyben; van, amiben azt feltételezem, hogy akik mást mondtak, mint amit én gondolok , részben félreértettek bizonyos dolgokat; és van egy harmadik lehetséges szempont, és ez is egyértelműen jelen van, nevezetesen az, hogy alapvetően eltér bizonyos ügyekben a nézetünk. Ilyen alapvetően eltérőnek gondolom a nézetünket bizonyos előttem megsz ólaló képviselők nézetétől abban, hogy az államnak milyen feladatai, szerepei vannak filmügyben, milyen részletesen kell bizonyos ügyeket szabályozni. Amiben úgy vélem, hogy tévedések is elhangzottak itt, a parlamentben, az talán a szerzői jogokat illető m egjegyzés volt elsősorban, de más részekre is kitérek majd. Nevezetesen már a bizottsági ülésen is felvetették a Fideszképviselők, hogy amit ez a törvényjavaslat nem szabályoz, mármint hogy milyen filmjogok hova kerülnek, abban az ügyben nincs, hiányzik a szabályozás. A javaslat arra épül, hogy a hatályos szerzői jogi törvény azokat a kérdéseket, amelyeket ez a mozgóképtörvény nem szabályoz, egyértelműen szabályozza, tehát ott ennek a törvénynek külön elrendeznivalója nincs. És talán még egy megjegyzést it t érdemes tenni, anélkül, hogy én magamat szerzői jogi szakértőnek szeretném feltüntetni. Önmagában egy alkotás pénzügyi támogatásában nem keletkezik szerzői jog, tehát az a kérdés, ahogy ennek az ügynek a megközelítése felmerül, nevezetesen hogy az állam, a költségvetés jelentős összeggel támogatja a filmkészítést, abból milyen szerzői jogi következmények adódnak, azt gondolom, ez a szerzői jogi törvények ismeretében nem automatikusan feltehető kérdés. Van még néhány kérdés, amelyeket talán érdemes megemlí teni. Az elhangzott kritikákban részben megfogalmazódott az, hogy nincs szinkronban a médiatörvénnyel ennek a törvényjavaslatnak bizonyos része, vagy esetleg felmerülhet, hogy a médiatörvényben kellene bizonyos ügyeket rendezni, amiben nincs közöttünk vita , csak a médiatörvény megalkotására vagy állandó módosítására kevés esély van, legalábbis rövid távon.
