Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 25 (111. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter:
3815 Röviden kívánok a vita során elhangzottakra reagálni, tekintettel arra, hogy a plenáris ülésen számtalan kérdéssel kapcsolatban ismertettük önökkel a kormány álláspontját. Végül, szólnék a kormány által elfogadásra ajánlott főbb mó dosító indítványokról is. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés általános vitájában jelentős teret kapott az alkalmazott gazdaságpolitika értékelése, a makrogazdasági folyamatok alakulásának megítélése. E tényezők kiemelten fontos szerepet játszanak az áll amháztartás pénzügyi helyzetének, lehetőségeinek megítélésénél - ezért is fontos, hogy amennyire csak lehet, reális értékelésekből induljunk ki. Egyetértek Varga Mihály képviselő úrnak a vitában tett utalásával, hogy a költségvetés tárgyalása kapcsán a gaz daságpolitika hitelessége is kockán forog. Valóban vigyázni kell arra, hogy mit mondunk, de ez nemcsak a kormányoldalra vonatkozik, az ellenzékre is igaz. Szükségtelen és káros az alaptalan optimizmus, de ugyanúgy hiba volna eltagadni a már elért eredménye ket, hiszen ebben az esetben a következő évi tervezés során nem is támaszkodhatnánk ezekre. E gondolatok jegyében szeretném először is újólag megerősíteni a következőket. A világgazdaságra 2000 óta az addigi kedvező trendektől gyökeresen eltérő, és ma már tudjuk, hogy hosszan tartó dekonjunktúra jellemző. (8.40) Ez ellen legkevésbé az olyan nyitott kis gazdaság tud védekezni, mint Magyarország. Ezekben az országokban, amelyekben a GDP fejlődésének mértéke alapvetően az exporttól függ, a növekedési lehetőség ek csökkentek. Ebben a helyzetben a magyar kormány világos és egyszerű gazdaságpolitikai stratégiát választott: az államháztartási hiány mérséklésével, az infrastrukturális beruházások felfuttatásával és a vállalkozások gazdálkodási környezetének javításáv al növeli a versenyképességet, hogy a magyar gazdaság és vele a magyar munkavállalók ismét élvezzék a külföldi befektetők bizalmát. Akkor, amikor a gazdaság ilyen nehéz helyzetbe került, egyetlen célja lehet a gazdaságpolitikának, különösen, ha kiemeljük a legfontosabbak közül, az pedig a versenyképesség. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy hosszabb távon a magyar gazdaság legnagyobb problémája az Európai Unióban szokatlanul alacsony foglalkoztatás. Ennek növelése érdekében a gazdaság teljesítőképességének j elentős emelésére van szükség, és ezen keresztül a növekedési lehetőségek maximális kihasználását kell szem előtt tartani. Ez utóbbi azonban hosszabb ideig csak akkor valósítható meg, ha a folyamat nem jár együtt egyensúlyi zavarokkal. A 2001ben megkezdet t élénkítő gazdaságpolitika nem volt tovább folytatható, ráadásul nem is volt sikeres. Az előző kormány által elindított gazdaságpolitikai fordulat egy olyan eszközhöz nyúlt hozzá, a költségvetési expanzióhoz, a laza jövedelempolitikához és az ezzel szembe menő kemény monetáris politikához, amely minden tankönyv, minden hozzáértő elemzés szerint egy ilyen kicsi nyitott gazdaságban csak hátrányokkal járhat, és a gazdasági teljesítmény csökkenését eredményezheti. A 20012002. évi költségvetés mindkét évre 5,5 GDPnövekedéssel számolt, ezzel szemben 2001ben 3,7 százalék, 2002ben pedig már csak 3,3 százalék volt a gazdaság növekedése. Ez pontosan jól mutatja, hogy a kétéves költségvetés, annak ellenére, hogy a költségvetés felpörgetésével próbálta a növekedést életben tartani, nem lehetett eredményes. A nagy és költséges gazdaságélénkítés ellenére tehát évente 1,8, illetve 2,2 százalékkal maradt el a növekedés a tervezettől. Jól mondta Font Sándor úr, hogy az elmúlt három év költségvetési politikája nem segített e elő az egészséges gazdasági növekedést. 2002 elején, másfél év után világossá vált, hogy a dekonjunktúra nem rövid távú, s az is, hogy az exportlehetőség meredek csökkenéséből adódó növekedési veszteségeket hosszabb ideig nem lehet a belső fogyasztás erő teljes növelésével ellensúlyozni, mert ez az egyensúlyi helyzet folyamatos romlásához vezet. Tisztelt Ház! A kormány a realitásokat elfogadva, a megváltozott körülmények szorításában, a jelenlegi időszakban nem egy erőltetett gazdasági növekedésre, hanem a belső feltételek javítására törekszik annak érdekében, hogy a vállalkozások számára bekövetkezendő fellendülés első percétől kezdve megfelelő lehetőséget biztosítson majd annak kihasználásához. Ez a gazdaságpolitika nem
