Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A regisztrációs adóról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3800 (22.10) Az egy más kérdés, és ez egy külön vitakérdés, hogy mennyire jogszerű a készülékhasználati díj átvállalása, illetve milyen problémákat jelent a kormány általi átvállalása. De mint azt volt módom már sokszor elmondani a jelenlévők többsége füle hallatára, ez nem a mennyiségi szempontokat érinti, hanem egészen más kérdést. Ami az ORTT költségvetését közvetlenül érinti, ha messzebbről akarjuk kezdeni az ügyet, mint Szalai Annamária tette, aki előkelő en többes szám harmadik személyben beszélt az ügyről, nevezetesen, hogy bizonyos meg nem nevezettek a veszteséget így és így teremtették meg, azt érdemes ennek az ügynek a kapcsán elmondani, hogy az a bírálat, amit sokszor elmondunk, hogy nem volt hatástan ulmány általában egy törvény előkészítése kapcsán, a médiatörvény kapcsán, biztosan elmondható, nem volt semmiféle hatástanulmány, hogy mennyibe kerül a magyar adófizetőknek, a költségvetésnek egy ilyen médiarendszer működtetése. Az nyilvánvaló, hogy a méd iatörvény nem biztosítja ezt a médiarendszert finanszírozható rendszerként, nem biztosítható tehát egyáltalán a médiatörvény alapján a hatékony működtetése annyi televíziócsatornának és olyan típusú intézményeknek, mint amelyek finanszírozását a törvény bi ztosítani kívánja. Itt az a kérdés - mert ez közhely, ezt mindannyian tudjuk , hogy létezike olyan javaslat, amely csodákra képes, nevezetesen, mondjuk, az adófizetők terhének valamilyen módon való növelése nélkül ugyanezt az intézményrendszert lehete m űködtetni, vagy pedig azt érdemes meggondolni, hogy egyáltalán ekkora és ilyen típusú rendszerre szükség vane. Természetesen itt fölmerül az, hogy az ORTT ebben a formában szükségese, éppen ennyibe kelle hogy kerüljön, mint amennyibe most a feltételezés ek szerint kell hogy kerüljön. A javaslatot persze nem ismerjük, mármint az ellenzéki javaslatokat sem, más elfogadható megoldást a világ nem ismer közszolgálati médiafinanszírozási ügyekben, mint a normatív támogatási rendszert, ami lehet sokféle forrásbó l, de leginkább természetesen előfizetői díjszerű pénzből, ami mindenképpen, ha a mainál jobb helyzetet akarunk teremteni, azt jelentené, hogy az előfizetői díjat emelni kell. Ez lenne a legmegbízhatóbb megoldás, de a mai magyar adófizetői képesség ismeret ében ennek ebben a pillanatban kevés realitása van. Ha már a készülékhasználati díjfizetési hajlandóság állandó téma, akkor mi sem jelzi jobban azt, hogy az adófizetők teherbíró képessége ez ügyben elég korlátozott, hogy milyen arányú volt a fizetési hajla m, amikor még az adófizetők fizették a készülékhasználati díjat. Egy másik problémája az ORTTköltségvetésnek, amit valóban jogosan lehet fölvetni, és Szalai Annamária vetette fel, hogy a Sláger Rádió, hogy is mondjam, kötelezettségeinek nem jelentéktelen részét az ORTT elengedte. Ez igaz, de azt gondolom, hogy erre az esetre is áll, hogy talán nem a parlamenti képviselők feladata az, hogy feltétlenül felülbírálják az ORTT magatartását ebben az ügyben, hiszen az ORTT többpárti delegáltakból álló testület, a testület tagjai ebben az ügyben feltehetően józan mérlegelés alapján jutottak arra a következtetésre, hogy ez a legreálisabb megoldás. Amennyire ezt lehet tudni, és a nyilvánosság tudhatja is, valószínű, hogy azok a díjak, amelyeket megállapítottak a frek venciaosztásnál, nem voltak reálisak, hiszen meglehetősen nagy nyomás nehezedett ez ügyben az ORTTre. Az megint egy más kérdés - és ezt valóban minden képviselő fölteheti, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki , hogy ha egyszer az ORTT más jobb megoldás híján úgy döntött, hogy elengedi a Sláger Rádió által fizetendő pénz egy részét, és ezzel elindítja azt a lavinát, hogy a többi rádió is nagyjából ugyanerre az útra kíván lépni, akkor nekünk, képviselőknek vagy a mindenkori kormánynak automat ikusan kötelezettségee pótolni az adófizetők pénzéből ezt a pénzt. Ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. Nyilván egy ilyenfajta döntés, amit az ORTT vállalt, azzal a következménnyel is számolt, hogy nem kapják meg automatikusan a költségvetésből azt a t öbbletet, ami a kieső bevétel miatt szükséges. Általában is azt kell mondanom, hogy viszonylag egyszerű dolog a mindenkori kormánytól vagy a költségvetéstől többletpénzeket intézmények működtetésére követelni, de ezek a többletpénzek
