Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3787 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Latorcai János, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak szeretném befejezni azt, amit az előző kétpercesben elkezdtem. Azt mondtam, hogy voltak olyan komoly sza kmai tekintélyek, akik egyértelműen a forint felértékelése mellett törtek lándzsát, és ezt többek között azzal indokolták, hogy a technológiai váltást ez szolgálja a legjobban, hiszen akkor lehet a legolcsóbban a modern technológiához hozzájutni, főleg a k is- és középvállalkozások esetében. Mások pedig egyértelműen azért tartották ezt akkor fontosnak - nemcsak azért, mert a nemzeti deviza védett és egyértelműen meghatározó vásárlóerőt képvisel , mert ebben a pillanatban a versenyképességet bizonyos ilyen t ípusú eszközökkel is lehet szolgálni. A versenyképességet természetesen lehet szolgálni másként is, de ehhez az kellett volna, hogy a kormányzat a veszélybe került kis- és középvállalkozók számára olyan áthidaló megoldásokat biztosítson, amelyek NyugatEur ópában egyegy ilyen kihívás esetében természetesen szokásosak. Azonban egy másik kérdést is szeretnék még tényleg a jegybank vitája kapcsán megemlíteni. Ma úgy néz ki a dolog, hogy elsősorban a monetáris politikát olyan gazdaságpolitikával próbáljuk ellen súlyozni, amelyben a kormány a bevételek növelése mellett tör lándzsát, holott ma olyan pénzügyi gazdaságpolitikára és kormányzati politikára lenne szükség, amelyik a kiadásokat csökkenti. Valamennyien adósok vagyunk tizenhárom éve, és azt megelőzően nem t udom már, hány éve a nagy ellátórendszereknek, a hatalmas nagyfogyasztóknak, a túlfogyasztóknak a reformjával. Itt a lehetőség! Azt hiszem, valamennyien partnerek lennénk a nagy ellátórendszerek áttekinthető és jövőt szolgáló reformjához. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, az MSZP képviselőjének. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg mókás az, amit Domokos képviselő úr itt előad. A kormány benyújt egy törvény javaslatot a Nemzeti Bankra vonatkozóan, amelyet támogat a Számvevőszék, támogat maga a Nemzeti Bank, ennek következtében a kormánypárti képviselőknek olyan sok hozzátennivalójuk ahhoz, amit a kormány beterjeszt, nincs. Domokos képviselő úrnak sincs, hisze n tízperces felszólalásában hét percig valami másról beszél, és amikor ezt igyekszünk megcáfolni, akkor azt a szemünkre hányja. Horváth képviselő úrnak persze igaza van, én is tudom, hogy kilenc órát várt arra, hogy elmondhassa a felszólalását. Ezért én őt nagyon sajnálom, de tessék elképzelni, ha a kormánypárti képviselők megfogadnák Domokos képviselő úr tanácsát, és nem kétpercesekbe sűrítve mondanák el a mondanivalójukat, hanem darabonként tíz percet beszélnének, akkor mennyit kellett volna várni. Ami pe dig Latorcai képviselő úr legutóbbi hozzászólását illeti: igen, igaza van, kiadáscsökkentő politikára volna szükség, ezt mi is elismerjük. (21.10) Képviselő Úr! A Fidesz nyújtott be 1450 olyan módosító indítványt, amelyek összesen kétezerkétszázvalahány milliárd forinttal kívánták növelni jövőre a költségvetés kiadásait. Tehát ha a Fideszen belül e tekintetben vita van, akkor engedje meg, képviselő úr, hogy én a kormánykoalíció nevében azt mondjam, hogy mi az ön álláspontjával értünk egyet, és nem azon pá rtbeli vitapartnereiével, akik a kiadások további növelését kívánják látni a költségvetésben. Köszönöm szépen.
