Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3755 (18.40) És amikor számunkra teljesen szokatlan módon az első olyan vásárló egy hatalmas táska pénzzel beállított a finomítóba, hogy ő akarna venni ezer tonna gázolajat, eléggé furcsán néztünk rá… Hát innen indult a jövedéki szabályozás, és tudjuk, hogy milyen ellentmondások sorozatán, gázolajhamisításon és mindenféle ügyeken keresztül jutottunk el a mai szabályozási szintig, több módosításon keresztül, hiszen ez a szabályozás 1998 óta egysége s jövedéki szabályként működik. Nem állíthatjuk természetesen azt, hogy ma e tekintetben minden rendben van, és a mai jogszabályok nem teszik lehetővé a visszaéléseket, mégis azt kell mondani, hogy európai uniós viszonyokhoz képest is rendezett viszonyok v annak ezen a területen, sokkal inkább rendezettek, mint az elmúlt években voltak. Azt, hogy milyen fontos kérdésről van szó, mi sem mutatja jobban, mint államtitkár úr is utalt rá, hogy a harmadik legnagyobb adótétel, a jövedéki adó 650 milliá rd forintos nagyságrendben szerepel a következő évi büdzsében, a költségvetés egyik legnagyobb bevételi tétele, tehát mindenképpen szükség van egy olyan szabályozásra, amely lehetővé teszi ezen adók biztonságos beszedését. A jövedéki adó bevezetésével Magy arország létrehozta az adóraktár intézményét, bevezette az adófelfüggesztési eljárást, az új közösségi eljárások figyelembevételével alakította ki az adózatlan termékek szállításának, bizonylatolásának rendjét is. A jövedéki termékek gyártói, forgalmazói a z elmúlt fél évtized alatt kellőképpen megismerhették ezt a szabályozást. Sokszor elhangzott már itt a parlamentben is, hogy ez egy túlzottan bonyolult szabályozás, amit nagyon nehezen lehet áttekinteni és megérteni. Nekem ezzel kapcsolatban az a véleménye m, hogy ez egy olyan jogszabály, amely nagyon kevés, viszonylag néhány száz vagy esetleg ezer embert érint az országban, azon embereket, akik ezen a szakterületen dolgoznak, ebből élnek tulajdonképpen, hogy ilyen termékekkel kereskednek és ezeket forgalmaz zák. Ezek a gazdasági társaságok olyan jogászokat foglalkoztatnak, akik ezen a területen teljes mértékben tájékozottak, tehát semmilyen tekintetben nem fenyeget az a veszély, hogy ennek a jogszabálynak a bonyolultsága annak alkalmazását megnehezítené. Tehá t a magyar jövedéki alanyok számára a felkészülés lényegileg az EUn belüli szállításokra vonatkozó szabályok megismerésére, a szükséges feltételek megteremtésére korlátozódik. Természetesen ez sem kicsi feladat, e tekintetben is vita volt a bizottságokban , hogy megfelelő időben nyújtottae be a kormányzat. Itt bizonyos értelemben bizonytalanság volt, ugyanis az első szándék az volt, hogy az adótörvényekkel együtt nyújtja be egy törvénymódosítás kapcsán, a kormányzat végül is ezt a változatot választotta. A z európai uniós csatlakozásunkkal megszűnnek a vámhatárok, az Unión belül ugyanúgy, mint minden egyéb más termék szállítása teljesen szabadon történik, tehát meg kell teremteni azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik ilyen körülmények között is, hogy azon árukra, amelyek átlépik az országhatárokat, az adott országban szükséges adóelőírások szerinti befizetések beszedhetőek legyenek. A magyar adóraktári rendszer jelenleg jellemzően még csak a gyártókat fedi le, így a termelői adóraktárak mellett az adó zatlan jövedéki termékek kereskedelmi célú tárolására szolgáló adóraktárak, az úgynevezett kereskedelmi adóraktárak létesítését is lehetővé kell tenni. Be kell továbbá iktatni a magyar rendszerbe a bejegyzett kereskedő, a nem bejegyzett kereskedő és az adóképviselői státust is. Tisztelt Országgyűlés! A második legnagyobb változás a jogszabály keretein belül a szénhidrogénekre vonatkozó szabályozás módosulása. Ismert és tudott dolog, hogy különösen az elmúlt években vagy inkább évtizedben a hamisítások köve tkezményeként gyakorlatilag Magyarországon minden szénhidrogéntermék a jövedéki körbe tartozik. Ez nem így van az Európai Unió területén, tehát olyan szabályozást kell meghoznunk nekünk is, amely egyrészt harmonizál az EUs előírásokkal, másrészt megakadál yozza a visszaéléseket. Ez nyilvánvalóan azon termékekre vonatkozik, amelyek, bár eredeti rendeltetésük nem az, de a korábbi tapasztalatoknak megfelelően üzemanyagként való felhasználásukra is volt példa, és ezért ezek továbbra is a nyilvántartotti körben
