Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
375 Ez azért érdekes, mert ez az, ami a későbbiekre adott esetben megalapozhatja a gazdaság növekedését. A mutató 2001ben is, 2002ben is romlott, mindennek aztán következményeként persze nem lehetett arra számí tani, hogy most hirtelen elkövetkezzen a fellendülés, természetesen objektív körülmények, a romló világgazdasági körülmények mellett. De 1998, 1999 és 2000 kiemelkedően jó gazdasági teljesítményt produkált, mondhatni, hogy a magyar gazdaság valóban a fennt artható növekedési pályán volt, ezért aztán a 20012002. évi költségvetés kiindulása az volt a kormányzat részéről, hogy minden marad a régiben, ez a fejlődés tovább fog erősödni, és ehhez igazította az összes elképzelését. Ehhez képest nézzük meg, hogy mi történt. 2001re 56 százalék közötti növekedést terveztek, lett belőle 3,8; 2002re megint 56 százalék közötti növekedést terveztek, lett belőle 3,3. Ez, képviselőtársaim, egy igen lényeges különbség. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az export volumenét 1012 százalékra tervezték 2001ben, lett belőle 7,7 százalék, 2002ben 911 százalékra, lett belőle 5,9 százalék. Ez mutatja, hogy 2000hez képest hogyan esett vissza fokozatosan a gazdaság teljesítőképessége, meg persze hogyan estek vissza a gazdaság lehet őségei. Ez mutatja egyébként, hogy mennyire más pályára került a gazdaság, mint amit az akkori kormányzat tervezett. Én a volt pénzügyminiszter helyében erre nem lennék annyira büszke. Ezzel szemben viszont van, amit sikerült túlteljesíteni, például a fogy asztói árindexet 2001ben 56 százalék körülire tervezték, lett belőle 9,2 százalék, majd 4 százalékra tervezték 2002ben, lett belőle 5,3 százalék. Ez meg azért érdekes, tisztelt képviselőtársaim, mert az ezt egyébként kísérő, igen jelentős bérkiáramlássa l együtt ennek a kettőnek az eredményeként sikerült több száz milliárd forintot, a két évben összesen 500 milliárd forintot meghaladó összeget többletbevételként a költségvetésbe betenni, ami dicséretes dolog persze, csak ne felejtsük el, hogy ezt adó form ájában a lakosság fizette be. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez az, ami miatt 2001ben is és 2002ben is sor került a költségvetés módosítására, oly módon persze, hogy a többletbevételeket egyből el is költötték, ezért aztán a hiány mértéke ennek következmén yeként nem változott. Varga képviselő úr említette a bérek növekedését, amire megint csak azt mondhatjuk persze, hogy dicséretes dolog, egy baj van vele: ha ez elszakad a gazdaság teljesítőképességétől, akkor sokkal nagyobb bajt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Ez történt, képviselő úr, például 2002re az egy termékre jutó bérköltség a feldolgozóiparban 23,4 százalékkal növekedett meg. Ez másrészt azt jelenti, hogy ilyen mértékben romlott a feldolgozóipar versenyképessége a dekonjunktúra körülményei között, és ennek következtében többek között több ezer munkahely szűnt meg mára. Ennek más okai is voltak, például a nagyon erős forint az exportálók esetében, azt pedig nem gondolom, hogy annak számára, aki elveszítette a munkahelyét, a béremelés olyan nagy bold ogságot jelentene. Tisztelt Képviselőtársaim! 2001 már előre jelezte, hogy a 2002. évi gazdasági, illetve költségvetési folyamatok jelentősen eltérnek a feltételezettől, ez aztán be is következett. 2002ben a tartós konjunktúra, a 2000ig tartó konjunktúra addigra tartós visszaesésbe váltott, ez korlátozta a magyar gazdaság exportlehetőségeit, ennek a következménye: visszaeső növekedés, az egyensúlyi pozíciók romlása, ehhez járult még hozzá, képviselőtársaim, a versenyképességünk már említett romlása, és ez ek együtt jelentik mindazokat a gazdasági problémákat, amelyek megjelentek már az előző kormány utolsó időszakában, és amely problémákkal a mai napig is szembe kell néznünk. Ezért aztán az az állítás végképp nem igaz, hogy az a kialakult helyzet, ami ma je llemző, ezen kormány tevékenységének következménye lenne. Nem! Amivel ma szembesülünk, az az előző ciklusban meg ebben a ciklusban elszalasztott lehetőségek összességének a következménye, és természetesen a 2001 óta tartó költségvetési expanziónak, a túlkö ltekezésnek, a kiadások túlzott növekedésének a következménye.
