Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3681 Tisztelt Boro ss Péter Úr! Tisztelt Horn Gyula Úr! Tisztelt Orbán Viktor Úr! Tisztelt Medgyessy Péter Úr! Miniszterelnök Urak! Kérjük tehát, hogy helyezzenek el közös koszorút a rendszerváltás utáni kormányok nevében első miniszterelnökünk sírjára. Nem várok most válasz t, nem kérek választ most még a kormánytól sem, hiszen tudom, a javaslatot mérlegelni kell. De kérem, mérlegeljék azt is, hogy ez most nem üres, színpadias gesztus volna. (Moraj az ellenzéki oldalon. - Az elnök csenget.) Ez a közös emlékezés a konfliktusai nk ellenére most lehetséges és szükséges is. Lehetséges, mert Antall József még politikai ellenfelei tiszteletét is kivívta. Halála után a baloldali Bodor Pál azt írta róla, hogy “azok szemében is tiszteletet parancsoló volt, akik ellenfelei voltak vagy ak iket ellenfeleivé tett”. Tölgyessy Péter, akkor szabad demokrata politikusként, így jellemezte: “belülről vezérelt ember volt a kívülről vezérelt politikusok sorában”. Orbán Viktor, egykori éles kritikusa - aki annak idején a kormányprogramját még vitára s em találta alkalmasnak - később többször szintén szép szavakkal méltatta. Sokunk tiszteletét valóban kivívta az a bátorság, amellyel kormánytöbbségét is kockára tette, mert nem tűrte meg soraiban a rasszizmusra hajlókat, a jobboldali politikai radikálisoka t. Közös tiszteletet érdemel az is, ahogy a békés rendszerváltás és a parlamenti demokrácia feltétlen elkötelezettje volt. Közös tiszteletet érdemel emberi nagysága, betegséggel való küzdelme és mindig megmutatkozó tárgyalási és megegyezési készsége is. Ne mcsak lehetséges tehát a közös megemlékezés, hanem szükséges is. Szüksége nem Antall Józsefnek van rá, hanem talán nekünk, a magyar parlament tagjainak. Mert nekünk is szólt, amit első miniszterelnöki beszédében mondott, amikor így fogalmazott: “Mi azt sze retnénk, hogy a Magyar Országgyűlés közös otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol a kormánypártiak és ellenzékiek, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve (Font Sándor: Szégyelljétek magatokat!) , nem gyanakod va, ebben az értelemben egy közösséget alkotnak.” (13.30) A legszomorúbb az, hogy most éppen pártja soraiból hallok ezzel ellentétes mondatokat. Kivételes pillanatokban talán minden parlamenti párt, kormányoldalon és ellenzékben képes lehet rá, hogy meghal lgassa Antall József miniszterelnöki beszédének tanácsát. Ez még nem kötelez minket arra, hogy ne vitatkozzunk élesen vagy egyformán szavazzunk, de az Antall József által előírt közös kötelezettség miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időker et lejártát.) tisztelettel kérem az ország Antall József után következett négy miniszterelnökét, helyezzenek el közös koszorút a temetési évfordulóján a sírra... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : ...hiszen mindnyájan tanultak tőle. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Áder János frakcióvezető úr, a FideszMagyar Polgári S zövetség képviselőcsoportjából… Elnézést kérek, megkérdezem a kormányt, kíváne bárki a frakcióvezető asszony felszólalására reagálni. (Jelzésre:) Igen, Bárándy Péter igazságügyminiszter úr. Kérem szépen a kormánytagokat, hogy a gép bekapcsolásával jelezz ék felszólalási szándékukat. Miniszter úr, öné a szó. DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter : Elnézést, tévedés. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, ezek szerint a kormány részéről nincs igény felszólalásra.
