Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BAKONYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3652 következőket mondta: “A mi nyilvántartásunk és adataink szerint az elmúlt években a fokozott kockázatú mérkőzések biztosítása közel 60 0 millió forintot tett ki.” Nem tudom, hogy milyen egyeztetés előzte meg a törvénynek ezt a részét, de úgy látom, hogy a szakmai szervezetek tényleg nem tudtak egyetértésre jutni, és úgy gondolom, a rendészeti bizottságnál fontos szempont az, hogy az egyéb ként is nagyon rossz helyzetben lévő rendőrséghez forrás nélkül telepítünke új feladatot közfeladatként. Itt kicsit én is kiszólnék ebből a felszólalásomból, és utalnék a 2004. évi költségvetés tervezetére, amelyben a rendőrség helyzete szintén nagyon agg asztó. Ezt egyébként a tegnapi ülésen meg is erősítette az országos rendőrfőkapitány úr. Ezen indokok miatt nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vez érszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 2020 perces időkeretben. Közben természetesen kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Tájékoztatom a képviselő urakat, hogy a húsz perc nem kötelezettség, hanem lehetőség, amivel élhetnek. Először az MSZPképviselőcsoport nevében felszólaló Bakonyi Tibor képviselő úrnak adom meg a szót. BAKONYI TIBOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A sport szabad akarton nyugvó, önkéntes tevékenys ég. Miért kell akkor, hogy törvény szabályozza? Nem lenne egyszerűbb a sport ügyét a sportolókra, esetleg a profi sportot mozgató üzleti érdekekre bízni? A válasz: a sport nemcsak szórakoztatás, nemcsak önfejlesztés. A sport a kultúra része, a nemzet egész ségének, önértékelésének egyik letéteményese, közösségformáló erő és nem utolsósorban üzlet. Alapvető közérdek tehát, hogy mindenki sportolhasson, aki akar, és ezt nem lehet pusztán civil kezdeményezésekkel elérni, olyan fontos területeket is érinteni kell , mint a sajátos és sajnálatosan terjedő sporthuliganizmus; az egymástól látszólag távoli területeket egységes szabályrendszernek kell összefognia. A Magyar Szocialista Párt szerint a sport több mint szórakoztatás, több mint üzlet, a nemzeti öntudat és öss zetartozás egyik fontos építőköve. A sport milliók egészsége, önkifejezés és az önépítés eszköze, az egyéni teljesítmény és az egymás iránti tisztelet iskolája. Az MSZP célja, hogy minden iskolai tanuló, felnőtt és nyugdíjas rendszeresen, élethosszig sport olhasson. Ami a diáksportot illeti, az állam feladata a feltételek megteremtése és fejlesztése, a szükséges pénzügyi források biztosítása. Egyetértünk a testnevelő tanárokkal és a szülőkkel, hogy mindennapossá kell tenni a tanulók iskolai testnevelését. Eh hez több tornaterem, tanuszoda, több tanár és több pénz kell, ezért újraindítjuk a tornateremépítési programot, növeljük a diáksportkörök támogatását. Az új törvény mindazonáltal lényegesen egyszerűsíti a mai nehézkes szabályokat, és ezen a területen is a demokrácia minél erőteljesebb érvényesülésére törekszik. Annak ellenére, hogy új szabályok is kerültek a törvénybe, a paragrafusok száma 101ről 79re csökkent. Csökken az állam és növekszik a társadalmi szervezetek szerepe. A sport hosszú távú stratégiáj át ezentúl nem a mindenkori sportminiszter, hanem a sportélet szereplői határozzák meg. Először fordul elő, hogy az élsporttal azonos hangsúlyt kap a szabadidősport, a fogyatékos emberek sportja és a jövő generáció testi és lelki egészsége szempontjából al apvető fontosságú diáksport. Jó törvényt csak az érintettek véleményének megkérdezése után lehet hozni. A tervezet elkészítése széles körű társadalmi vitán alapult. A több mint hat hétig tartó, harminc különböző alkalommal megrendezett társadalmi vitában a négy jelenlegi köztestület, a megyei önkormányzatok, a megyék és a megyei jogú városok sportigazgatási szervei, a sportági szakszövetségek, a
