Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BIRKÁS TIVADAR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3645 hogy az egyébként jelenleg is folyó parlamenti nyílt napon sportszervezetek, sportszövetségek vezetőitől, sportvezetőktől számos aggályt viszonthallottunk, ők is úgy látják, hogy komoly problémákat okozna a jelenlegi sporttörvénytervezet elfogadása. Egyrészt a bi zottsági ülésen is felmerült, hogy nem jó az időpont, nem túl szerencsés időpontban van benyújtva ez a törvénytervezet, hiszen fél évvel vagyunk az uniós csatlakozás előtt, fél, körülbelül háromnegyed évvel egy olimpia előtt; talán jobb lett volna megvárni az uniós csatlakozást, hogy milyen szabályozásokra kényszerít majd minket az Unió. Jó lett volna talán előbb egy sportstratégiát kidolgozni, és ahhoz igazítani a sporttörvényt, nem pedig - ahogy ezt miniszter úrtól hallottuk - majd az olimpia után valami sportstratégiát kidolgozunk, hiszen akkor már nem lehet tudni; majd újra módosítva lesz a törvény, mondjuk, egymásfél év múlva? Konkrétan a törvényről. Egyrészt nagy várakozással tekintettünk elé, hiszen - ez is elhangzott tegnap a bizottsági ülésen - kom oly lemaradásban van a sport, a sportlobbi a kormányzaton belül. Csak egy példát mondjak rá, ha ma egy szülő joystickot vagy gamepadot, tehát számítástechnikai játékhoz segédeszközt vásárol a gyermekének, ehhez adókedvezményt vehet igénybe, de ha ugyanez a szülő futballlabdát, futócipőt, teniszütőt vesz gyermekének, semmilyen kedvezmény nem jár hozzá. Ugyanígy visszalépés is történt már a kormányzás alatt: a diáksportnormatíva, ami a polgári kormány idején kötött volt, bekerült a közös normatív alapba; a z önkormányzatok, ha akarják, diáksportra fordítják, ha akarják, nem. Egy pozitív dolog valóban van a sporttörvényben: áttekinthetőbbé, egyszerűbbé teszi - ezt az ellenzék is elismerte - a sport jogi szabályozását. Sajnos viszont ez az egyetlen pozitívum, ami megjelenik a törvény változásaiban. Itt, ahogy a bizottsági ülésen elhangzott, meg kellett volna állni, nem kellett volna továbbmenni. A többi változtatás már vagy káros, vagy nagyon komoly kockázatai vannak. Érthetetlen például - tegnap miniszter úr s em tudott a bizottságban választ adni rá , hogy a támogatási normákat mind a versenysport, mind a szabadidősport területén miért kell átalakítani. Miért kell elvonni például a Wesselényi Közalapítványtól a szabadidősport pályázatát, sőt a szabadidősport t ámogatása bent sincs a törvényben. Egy jól működő rendszert miért kell megváltoztatni, miért kell felborítani? Ugyanúgy a Magyar Olimpiai Bizottságtól is vonnak el jogosítványokat, szintén érthetetlen, hogy miért, és nagyon komoly kockázatai vannak. Csak e gy példát mondanék rá. Tudjuk, hogy miniszter úrnak nemrég vizsgálatot kellett indítania pályázati pénzek kifizetésénél. Ha ugyanez megtörténik az új finanszírozás alapján a sport területén is, akkor előfordulhat, hogy egy egyesület, amelyik nem jut időben a pályázaton elnyert pénzéhez, mondjuk, köztartozásra kényszerül, nem tudja rendezni, mert hónapokig nem érkezik meg a pénz - kizárják a versenyrendszerből, hiába tartozik neki az állam. Nem lehet tudni és nem értjük, hogy mi szükség van a sporttanácsra, egy plusz vízfej létrehozására, egyáltalán hogyan fog felállni. Például a szponzorok küldöttje hogyan lesz delegálva a sporttanácsba, ki számít ma szponzornak? Az, aki egy győzelem után ad, mondjuk, 10 ezer forintot az egyik falusi futballcsapatnak, megtám ogatva a srácokat, vagy az, aki több millió forint támogatással eltart egy egész sportegyesületet? Ha igaz az, hogy azok lesznek a feladatai a sporttanácsnak, amelyeket miniszter úr tegnap elmondott, akkor vélhetően ez semmi más, mint a felelősség átruházá sa. A felelősség átruházása, hogy legyen mi mögé bújni. A miniszteri felelősség átruházása egy testületre, amire esetleges gondokat, problémákat majd át lehet hárítani. A törvény tehát centralizál, pénzeket von be minisztériumi, miniszteri hatáskörbe, ezze l függőségi viszonyt teremtve egyébként sportszervezetek, sportszövetségek, sportegyesületek és a miniszter között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
