Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A munkavállalói résztulajdonosi programról szóló 1992. évi XLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
3636 arról… (Jelzésre:) - résztulajdonosi, igen, de a dolognak a lénye ge mégiscsak ugyanaz, most nem a szavakon lovagolunk, hogy hogyan lehet azt elősegíteni, hogy Magyarországon a munkavállalók résztulajdonosok vagy tulajdonosok lehessenek. De azért felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, talán nem véletlen, hogy ennek az MRPnek, munkavállalói résztulajdonosi programnak a nevében az szerepel, hogy program, és hogy mit jelent az, hogy programról van szó, erre is szeretnék visszatérni a későbbiek során. Egyetértek minden eddigi felszólalóval abban, hogy ennek a törvényne k egy különös jelentősége volt akkor, amikor a törvény eredeti verzióját meghoztuk a rendszerváltást követően, és én még osztom is Filló Pál képviselőtársamnak azt az értékelését, hogy az akkori törvényjavaslatnál az egyik megfontolás az volt, hogy nagyon nagy a frusztráció, érthető frusztráció a magyar munkavállalók között amiatt, hogy a vállalatok hirtelen idegen tulajdonosok kezébe kerülnek - szerintem ezt lassan már megszokják egyébként a munkavállalók. Amiben azonban nem értek egyet Filló Pállal, az az volt, amikor azon sajnálkozott, hogy nem sokkal több vállalat került a dolgozók széles tömegeinek a kezébe, és mintha az előző vitából emelnék át egy gondolatot, hogy milyen dilemmával kell ilyenkor a döntéshozóknak megküzdeniük - azzal a dilemmával, hogy ha nagyon sok vállalat kerül nagyon sok dolgozónak a kezébe, akkor azzal a kockázattal kellett volna számolnunk, hogy ezek a vállalatok nem kapnak elegendő tőkeinjekciót, és versenyképtelenek maradnak, előbbutóbb elbuknak, és mindenki, tulajdonos, nem tu lajdonos, utcára kerül. A magyar privatizációnak, tisztelt képviselőtársaim, mondjuk már meg egyszer világosan, az egyik legnagyobb előnye, szemben a térség legtöbb országának privatizációjával, az volt, hogy képes volt pótlólagos tőkét bevonni a privatizá lt vállalatokba, és ezért van az, hogy Magyarországon a privatizált vállalatoknak egy nagyonnagyon nagy száma ma versenyképes a piacon, és képes munkát adni az ott élőknek, képes exportálni; és most hadd ne soroljam fel, mert mindannyian tudjuk, hogy mi a z előnye annak, ha egy vállalat sikeres és eredményes. Én úgy érzem, hogy ha akkor túl sok vállalat került volna a munkavállalók kezébe, talán több ember örült volna, de attól tarthatnánk, úgy érzem, joggal, hogy a pótlólagos tőkebevonás eleste miatt több vállalat került volna a későbbiekben bajba. Tehát mégis a 90es évek elején a törvény még elfogadható volt, ma azonban, annál is inkább, mert akkor még minden vállalat állami tulajdonban volt, tehát azt, hogy az állam hogyan adja el a saját tulajdonát, a p arlament megmondhatta: kérem szépen, tessék így eladni, ilyen feltételekkel, az állam tulajdonában van a vállalat, ez egy természetes és elfogadható igény. Ma azonban, tisztelt Országgyűlés, Magyarország egy működő piacgazdaság. Akár hiszik, akár nem, Magy arországon ma a magántulajdon aránya az állami tulajdonhoz képest magasabb, mint például Franciaországban. Nem akkora, mint az Egyesült Királyságban, és persze nem akkora, mint például az Egyesült Államokban, de Ausztriánál is egészen biztos, hogy magasabb - csak azt kérdezem: akkor most mit is mondunk a vállalatoknak ezzel a törvénnyel? A magánkézben álló vállalatoknak elmondjuk, hogy hogyan adják - nem tudjuk mondani, hogy privatizálják, mert privát kézben vannak , elmondjuk nekik, hogy hogyan kereskedje nek a tulajdonukban álló vállalatokkal? Én úgy gondolom, hogy ez ma már nem egy megalapozott igény, és azok a remények, amelyeket képviselőtársaim a patkó mindkét oldalán a törvényjavaslathoz fűznek, én úgy érzem, nem fognak megvalósulni, illetőleg akik hi sznek ezekben, csalatkozni fognak. A munkavállalói részvényprogram - ez az eredeti neve egyébként, részvényprogram - angol szövegnek a fordítása. Amerikában találták ki, abban az Amerikában, ahol a legkisebb lehetősége van annak, hogy az állam, akár a kong resszus vagy az adminisztráció, beavatkozzon a gazdasági folyamatokba. Mégis a munkavállalói részvényprogram - megint csak hadd hívjam így, mert ez az eredeti neve - Amerikában terjedt el a legjobban. Miért? Azért, mert a kongresszusban azt mondták képvise lők, hogy ez egy helyes dolog, ennek örülni fognak a munkavállalók? Dehogyis! Azért, mert maguk a tulajdonosok - hadd használjak egy szót, amit sok helyen nem szeretnek , a tőkések arra a következtetésre jutottak, és itt megint egyetértek Filló Pál képvis elővel, hogy a vállalat
