Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
362 Talán az, hogy a kormány nem rendelkezett pontos képpel a kormányváltást követő id őszakról, eredményezte azt, hogy eleinte azt hitték, üres a kassza, majd a következő héten azt olvastuk az egyik napilapban, és itt a parlamentben is jó néhányszor hallhattuk, hogy találtak 320 milliárd forintot a Pénzügyminisztériumban. Feltételezem, hogy ez és más hasonló tévedések is hozzájárultak ahhoz az előítélethez, amellyel a polgári kormány munkáját a jelenlegi kormánypártok értékelik. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2002. évi zárszámadás lényeges pontban tér el az előző évek zá rszámadásaitól - bár ezt lehet kicsinek is minősíteni , hiszen az Országgyűlés saját hatáskörben négyszer módosította a 2002. évi költségvetést. A parlament MSZPSZDSZes többsége az év második felében módosította az államháztartási törvényt, amelynek ere dményeként a kormánynak mindaddig nem kell a parlament elé állnia pótköltségvetés benyújtásának okán, amíg a többlethiány a kiadási előirányzat 5 százalékát meg nem haladja. Tavaly ezermilliárd túlköltés esetén sem kellett ezt megtennie, holott ennek a tiz ed nagyságrendje is hihetetlen heves szakmai vitákhoz, illetve politikai üldöztetéshez vezetett volna. Gazdasági szakemberként mondhatom, hogy a mai állapot nonszensz. Az Állami Számvevőszék is nagyon udvariasan felhívta a figyelmet arra, hogy ezen változt atni szükséges. A költségvetési törvény módosításainak a történetéhez tartozik az a megint csak rekordkönyvekbe tartozó és szakmaiságot igencsak nélkülöző helyzet, amely szerint az év utolsó két napján, még szilveszterkor is sikerült mintegy 250 milliárd f orinttal növelni az államháztartás hiányát úgy, hogy ősszel már többször módosítottuk a költségvetés számait. Semmi akadálya nem lett volna, hogy ezt normál keretek között tegyük meg, és ne most tegyük helyre, ez év őszén, gyakorlatilag egy évvel a tett vé grehajtását követően. Ennek nehéz megtalálni a magyarázatát, illetve tévedések, szakmai pontatlanságok, a számok más jellegű feltüntetése vezetett ide. A vita különösebben nagy érdeklődést nem vált ki, az év végén valószínűleg sokkal élénkebb és agresszíve bb észrevételeket váltott volna ki még az SZDSZ pénzügyi szakemberei részéről is, akik most itt a parlamentben nem szólalhatnak meg. Ekkor pedig arról határoztak a többséget alkotók, hogy az államháztartás törvényi keretei között ez felmentést kap, tehát v égül is nem volt törvénytelen a dolog, csak éppen gazdaságilag nonszensz. Gazdaságpolitikusként azt is meg kell állapítanom, hogy minden költségvetési módosítás, amely a második félévben született, a hiány növelését kezdeményezte, és nem a struktúra átalak ítását, nem a takarékosságot, nem azon gazdaságpolitikai váltásokat jelző lépések irányában haladt, amelyet gazdaságpolitikusként még a gazdasági miniszter, illetve a miniszterelnök és a pénzügyminiszter még nem a jelenlegi pozíciójukban tettek meg, hanem a korábbi, valóban részben fogyasztást, de részben beruházásokat ösztönző gazdaságpolitika helyett egyértelműen csak a fogyasztás növelését szolgálta, aminek a kihatásai már a múlt évben is jelezték, ebben az évben pedig még fokozottabban jelzik a feszülts égeket. Ennek a végeredménye lett az az 1500 milliárd forint, amit többféle módon magyarázunk, de a végeredményt a zárszámadási törvény egyértelművé teszi. Ha ezt egy független elemző nézi, az államnak, a költségvetésnek egy jelentős állami kiterjeszkedésé t, az újraelosztásban való fokozott szerepének a megjelenését jelzi, amit az év második felében született döntések szolgáltak. (11.00) Ezek viszont az ő véleményük szerint sem a takarékos állam irányába ható intézkedések voltak. A zárszámadási törvé ny második félévben végrehajtott módosításához hasonlóan nem lehet felfedezni az irányváltást, egyáltalán felmutatni, érzékeltetni, kijelezni, hogy itt valami olyan markáns, a korábbi kormány újraelosztási arányait korrigáló, azt szűkítő irány lenne, sőt a zt jelentősen eltérítve, a teljesítmények alakulásától függetlenítve tette ezt meg. Ezt bármelyik szaklap mondataiból idézhetném egyébként. Az elemzés talaján maradva az újraelosztásban egyértelmű, hogy bővült a költségvetés, amely a gazdasági szférától vo nt el forrásokat, ezzel nem valósult meg a megalakuló szocialista kormány
