Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3597 bizonyos formai elt érések veszélyeztetike a közbeszerzés más fontos alapelveit és az alapelveken túl a tervbe vett munka, szolgáltatás megvalósulását. Én hajlok arra, hogy egy ilyen típusú jogszabálynál, amely az alapelvei között olyan fontos társadalmi elvárásokra van teki ntettel, mint részint a közpénzekkel való takarékos, megfelelő bánásmód, részint az átláthatóság és a korrupció visszaszorítása, nem helyes a jogalkalmazónak túlzott mérlegelési szabadságot biztosítani, mert sokkal egyszerűbb a jogkövetés, a számonkérés és az egységes gyakorlat kialakítása akkor, ha viszonylag strikt szabályok azok, amelyek az alkalmazás során fölhasználandók. Amiről beszélni szeretnénk, mert a törvény is ebben a sorrendben említi ezt a viszonylag új szabályt, hogy a költségvetési év elején , lehetőleg április 15ig - mondja a törvény - éves közbeszerzési tervet kell készíteni a kiíróknak. A történetnek három vonatkozása van - részben ez elhangzott , és az átgondolását kérem azzal, hogy jelzem, könnyen elképzelhető, hogy a módosító javaslato k körében ezzel az üggyel foglalkozni kell. Igaz az az állítás - bár én nem hiszem, hogy ennek túlzott jelentősége van a jogalkalmazás szempontjából , hogy nincs előírva a megszokott helyen, hogy a kiírónak a forrással rendelkeznie kell a kiíráskor. Másfe lől emlékeztetek arra, hogy elsősorban önkormányzati gyakorlatban, de másutt is alapvető probléma volt, és a vita nem lett tisztába téve, hogy az éves költségvetések úgy rendelkeznek közbeszerzés alá eső beruházásokról, hogy a költségvetés tételesen tartal mazza - lásd Budapest főváros költségvetését , hogy mondjuk, az Erzsébet híd felújítására iksz milliárd forint van beállítva a költségvetésben. Mi sem könnyebb annál, hogy az összes szóba jöhető vállalkozó, ajánlattevő a költségvetés ismeretében pontosan fel tudjon készülni, hogy mi az a maximum, ameddig az ő ajánlata mehet, de arra is, hogy ettől jelentősen természetesen az ajánlat ne térjen el. Ez pontosan abból következett - mert a gyakorlat nem biztosított tisztább megoldást , hogy a költségvetés bizt osítja a forrás meglétét, tehát nem lehet vitássá tenni, hogy a kiíró ezzel a forrással rendelkezik. Hasonló a gondom ezzel az éves közbeszerzési tervvel is, mert itt legalább valami olyan típusú szövegbeli megszorítás kellene - és ez nem egy nehéz szövege zés , hogy tételesen a tárgyát kell hogy tartalmazza, tehát a tervezett közbeszerzések tárgyát, de az összegszerűségeket nem tételesen, hanem a tervezett, csomagba tartozó beruházási szándékokat együttesen. Ez nagyon lényeges kérdés, mert a nyilvánosság f ontos dolog, a közbeszerzési éves terv is, az éves költségvetés is ezért kerül előírásra, ugyanakkor az árverseny szerepe alól húzza ki a talajt, ami a közbeszerzési eljárások egyik leglényegesebb kérdése. Tehát én mindenképpen javaslom, hogy vagy a törvén yi szabályozásban, vagy valamilyen utalásban ez a fajta tételes nyilvánosságra hozatal kerüljön megmagyarázásra és enyhítésre. Próbálom kikerülni azokat a témákat, amelyekről már elhangzottak előadások, mert szokás szerint ugyanazt tudjuk mondani. Elhangzo tt itt az is, a törvény tartalmazza, hogy a közbeszerzési eljárásnak belső szabályzatát kell kialakítani, amely ugyancsak a nyilvánosságra, illetve az eljárásra tartozik, tehát meg kell határozni az eljáró személyeket, a felelősségi rendet, a döntéshozatal i rendet, és van egy nagyon lényeges elem, amiről itt említés történt, és valóban érdemes gondolkodni róla, hogy az elbírálás szempontjai hogyan kerüljenek szabályozásra. Ott már tart a közbeszerzési gyakorlat, hogy előzetesen el kell dönteni, meg kell őri zni azt a szempontrendszert, ami arra vonatkozik, hogy az elbíráláskor a pontozás milyen alapon történik, tehát hogy egymás közt a különböző tételek milyen fontossággal, értsd, hány pont többlettel rendelkeznek. Azt én nagyon nehezen tudom elképzelni, bárm ilyen szimpatikusan is hangzik, hogy valamiféle központi ajánlás pontos módon tartalmazni tudja az elbírálás szempontrendszerét. Egész egyszerűen képtelenségnek látom, annyiféle közbeszerzési eljárás lehet az ügy tárgyát tekintve. De azt, hogy valamiféle e lméleti gyakorlatot, mondjuk, a limiteket a szolgáltatás minőségével, az áreltérésekkel kapcsolatban el tudok képzelni, azonban hasznosabbnak tartom, ha egyértelműen megjelenik a törvényben, hogy milyen módon kell a) nyilvánosságra hozni, b) nem nyilvánoss ágra hozni, de megőrizni, és milyen formában kell az előzetes döntésrendszer részévé tenni az elbírálás legrészletezőbb szabályait is. Magyarul: a döntéskor ne lehessen lyukat, hézagot találni abban, hogy