Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A befektetők és a betétesek fokozott védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3545 A gazdasági bizottság tagjai egy közepesen hosszúra nyúló vitát folytattak a törvénytervezet felett. A lakáshitelezés terén annyiban módosul, hogy a fogyasztási kölcsönökhöz hasonlóan a lakáshitelek eset én is ki kellene számolni a teljes hiteldíjmutatót. Vita alakult ki azon a mondaton, hogy a törvényjavaslat szervezeti változásra is javaslatot tett, amelynek keretében az eddigi egyszemélyi vezetés helyett egy tanács lenne és egy hivatal. A felügyelet gaz dasági függetlenségén a törvénytervezet nem változtat, tekintetbe veszi azt, hogy továbbra is a piaci intézmények által befizetett díjakból kell gazdálkodnia. Itt megoszlottak a vélemények, a többség azonban úgy találta, hogy a felügyelet önállósága ezzel nem sérül. A közjegyzők tevékenységével kapcsolatban elhangzott, hogy magas a díjuk, és itt nincs piaci verseny. Volt egy olyan javaslat is a közjegyzői díjjal kapcsolatban, hogy a hitelezésnél a közjegyzői díj épüljön be a THM mutatóba. Tehát a többség ál talános vitára alkalmasnak találta, és javasolja az Országgyűlésnek az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kisebbségi véleményt Ivanics István képviselő úr ismerteti. Öné a szó. IVANICS ISTVÁN , a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában kérdésként fogalmazódott meg maga az előterjesztés indokoltsága. Miért az EUba lépés előtt? Miért a brókerbotrány vizsgálata közben? Mié rt a valószínű kormányérintettség helyzetében? Miért kell a személyi felelősség felértékelődése idején egy tanácsra bízni a lényeges döntéseket, ahol egy felelősség nélküli apparátus terjeszti elő az ügyeket a vizsgálatokban részt nem vevő tanácstagoknak? Jog- és szervezéselméleti abszurditás. A napi valóság és a kérdések alapján természetes a következtetés, hogy Szász Károly elmozdítása a cél, ez azonban csak átszervezéssel, új intézmény alapításával oldható meg, de ez az igény felülír minden más feltételt , nem törődve a következményekkel. Nem számít sem a kormány, sem az MSZP presztízse - a miniszterelnök bukásának elkerülése a stratégiai cél. Még a szocialista szavazók sem fogadnák el, hogy a kommunista ügynök miniszterelnökük esetleg a bankot is ügynök m ódszerekkel kezelte, ráadásul már a szabad világban. Tehát valamit kellett organizálni a felügyeleti elnökre, mert ő tényleg független, hisz a verés sem segített, hát vegyük elő a régi módszert: racionalizáljuk! Sajnos még sokaknak ismerős ez a kádári, acz éli módszer. A bizottsági vitában elhangzott, és az előterjesztő nem cáfolta, hogy sem szakmai, sem érdekképviseleti egyeztetés nem történt, tehát a parlament elé terjesztése házszabályellenes. Nézzük meg mindennek ellenére a szakmai szempontoknak való me gfelelését a tervezetnek! Először is leszögezhetjük, hogy a felügyeleti önállóságot nem növeli a beterjesztett javaslat, sőt a PSZÁFtörvényben kategorikusan tiltott utasítási jog eltörlésével, a mostani szempontrendszerek bevezetésével a felügyelet szakma i kérdésekben is utasíthatóvá válik, pedig az utasíthatóság tilalma fontos nemzetközi elvárás. De a törvénytervezet többi szegmensében, saláta jellegéből adódóan is, nincs rendben a szakmaiság. Például a közjegyzők szerződéskötéskori felolvasó szerepe épp a lakásadásvételnél bír jelentőséggel. Nem tudom, hogyan lehet itt az ismert blankettaszerződésre hivatkozva kiejteni a felolvasást?! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint a beterjesztett javaslat csak visszavonással korrigálható. Szocialista képvi selőtársam a bizottságban, mint az Ybl Bank egyik egykori vesztese, szeretné, ha valamiféle módon lehetne minősíteni a bankokat, ezért a következő kérdést tette fel. Gondolte a Pénzügyminisztérium arra, hogy legyen egy transzparens, pénzintézeteket minősí tő kiadványa, amely mondjuk, negyedévente minősíti a pénzintézeteket az emberek számára elérhető módon? Látszólag természetes az igény, mert negyven évig mindent a párt és a minisztérium mondott meg,
