Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
3527 költségvetési pénzeket, és azt mondjuk, hogy kérem szépen, ezek és ezek a feladatok, amelyek az államtól átvett feladatok, akkor még mindig nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy itt nem jelentkezik megint egy olyan pici hatalmi arrogancia, ami azt mondja, ilyen és ilyen törvény alapján ezeket az állami feladatokat én látom el, ez alapján, tisztelt kamarai tag, lesz szíves ide és ide befáradni, vagy ha nem tag, akkor kizárom annak a szolgáltatásnak az igénybevételéből. Sokszor tapasztaltunk i lyet is. Most azt mondja, én nem vagyok tag, mert már bocsánat, az a költségvetési pénz, amit kifizetnek, az az adófizetők pénze, nem lehet diszkriminálni, hogy én tag vagyok vagy nem vagyok tag, azért kapta ezt a szolgáltatást. Tehát még ennél a módosítás nál is maradnak olyan anomáliák, amelyeket itt a törvényhozásban nem leszünk képesek feloldani. Miért nem? Azért, mert az élethelyzetekre, minden élethelyzetre nem lehet és nem is vagyunk képesek szabályt alkotni. Azonban azzal a terelő szabályozással, ami t oly sokszor mondanak, hogy liberális szabályzás, talán el lehetne indítani azt a folyamatot, amelyben érzi a fontosságát a gazdasági tevékenységet folytató, hogy ő tagja legyen ennek a szervezetnek, mert így jut bizonyos információkhoz, így kap bizonyos védettséget, és - ez is itt valamelyik felszólalásban előfordult - ha olyan magatartást tanúsít, ami a szakma szabályait súlyosan sérti, akkor ettől el lehet tiltani. De ha nem kamarai tag valaki, akkor ez a retorzió vele szemben nehezebben érvényesíthető, és nem véletlen, hogy a szakmai köztestületi kamaráknál mindenütt kötelező tagság van, orvosi, növényorvosi, könyvvizsgálói, építészi, ügyvédi, mit tudom én, hányfajta kamara van, és még a számuk szerintem gyarapodni fog. Hogy ez most jó vagy nem jó, az m ásik történet, de a gazdasági kamaráknak is ebbe az irányba kell elmozdulni, hogy a tagság nemcsak szolgáltatással jár, hanem a gazdaságban való részvétel biztosítéka és referenciája is. Mert elképzelhető, hogy az üzleti életben egy nem kamarai tag előbbu tóbb hátrányba fog kerülni, mert nincs mögötte egy szervezet, nincs referencia, és ha esetleg egy gazdasági probléma jelentkezik, akkor nincs mögötte egy olyan védernyő akár gazdaságilag, akár a jogi szabályozást tekintve, ami a fennmaradását és a részvéte lét biztosítaná. Nos, ez a módosítás, ami itt van, segít abban, hogy a kamarák valóban a köztestületi mivoltukból fakadóan eltávolodjanak az itt említett úgynevezett érdekképviseleti szerepkörtől, ami egy szereptévesztés volt már akkor is, amikor fölválla lták, de én még mindig hajlamos vagyok arra, hogy az agráriumnál egy erősebb szabályozásra lenne szükség, mert az európai uniós támogatások elérésnek lehetősége a kis egzisztenciák szempontjából biztosan nagyon nehéz lesz, és ehhez egy erősebb kamarai háló és kötelék talán nagyobb segítséget tudna nyújtani. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök A sszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A piacgazdaság jelenlegi szakaszában azt gondolom, hogy késésben vagyunk egy olyan szervezet adott funkcióval, amire nem mondom, hogy kamara vagy bárki csinálhatná, ami a gazd asági élet kitisztulásával, ami a gazdasági életben a szakmai, az etikai kérdésekkel foglalkozik. Vannak olyan dolgok, amelyeket paragrafusokkal nem lehet sem büntetni, sem szabályozni; szabályozni lehet, de ha nincs az a szakmai normatíva vagy az az etika i szabály, akkor azt nehéz normális keretek között tartani. Azt gondolom, hogy a tisztességes piaci magatartás a szakmai etika, hogy a tisztességes vállalkozók legyenek megvédve azoktól a “tisztességtelen” vállalkozóktól, akik jogtalan előnyökre kívánnak s zert tenni valamiféle etikátlan piaci magatartással, ez igen hiányzik a magyar gazdaságból, és azt gondolom, hogy épp itt az idő, hogy feladatot adjunk egy szervezetnek. Ez a szervezet most itt van előttünk, a kamarai törvény, ezt a feladatot a kamaráknak adnánk. Ha a kamaráknak nem adunk
