Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3525 kivizsgálása, annak lebonyolítása s a többi. A mi fogalmaink szerint - a képviselő asszony , Göndör István is fölvetette, hogy milyen lenne - ez egy sárga lap, tehát tulajdonképpen annyi van, hogy ő nem tudja használni azt a referenciarendszert, mondjuk, amit a kamara ad, ha akármelyik vállalkozó érdeklődik egy cégnél, mert azt tudja mondani: ez t a vállalkozást mi etikai vétség miatt két éve ilyen ügyben már elmarasztaltuk, ezért mi nem tudunk száz százalékig kezességet vállalni a tisztességes piaci magatartásáért. Mondtam egy példát. De ez semmiféle kötelezettséget nem jelent. Utolsó gondolat: v iszont az adókedvezmények kérdését önök nem nyújtották be, én most a 2003. évi időszakról beszélek, ez hiányzik az önök előterjesztéséből; ezt mondom, hogy elő kellene venni újból ezt a kérdéskört azoknak, akik vállalják így is a tagságot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Ivanics István képviselő urat illeti két percre a szó. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem is Göndör képviselőtársunk hozzászólása késztetett arra, hogy egy gondolattal segítsem azért ezt a kamarai kérdést talán jó irányba vinni. El kell fogadni, hogy a rendszerváltás óta beindult kamarákat a törvényhozásnak is valamilyen segítséggel a helyes útra kellett terelni. Ezek voltak puhább, voltak keményebb beavatkozások, de mindannyian tudjuk, hogy a kamarák hibás irányba indultak el, ahol nem a szakmaiság, nem a vállalkozásetika, nem a tényleges kamarai szerep volt a meghatározó, hanem egy ilyen kvázi érdekképviselet. Ez talán abból is adódott, hogy elsőso rban a szakszervezetekből ömlöttek át oda emberek, és akkor egyszerűen megpróbáltak egy ilyen érdekképviseleti és kvázi harmadik vagy negyedik hatalmi ágként föllépni. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon szépen kitisztultak, és nagyon helyesen a magyar gazdasá gnak azon segítő szervezete lett, amely a vállalkozói érdekérvényesítés és a vállalkozói etika, hogy a vállalkozási kultúra kialakuljon, ebbe az irányba befordultak. Azt hiszem, hogy ehhez nagyon jó etikai alapot ad az, hogy a kamarai tagság nem kötelező. Én is gondolkodóban voltam annak idején, hogy helyese ez az út, hogy olyan szigorúan avatkozunk be ebbe a rendszerbe. De ma azt tudom mondani, hogy ez helyes volt, és talán helyes az a lépés is, hogy most megpróbáljuk még tovább finomítani ezt a rendszert , hogy a magyar gazdaságnak egy olyan szereplője legyen a kamara, amely helyes irányba viszi a magyar vállalkozási kultúrát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Kis Zoltán képviselő urat illeti a szó . DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Megmondom őszintén, Horváth képviselő úr szívhez szóló, érzelemgazdag és tényleg történelmi áttekintést is nyújtó hozzászólása késztet arra, hogy én is elmondjak egyké t gondolatot azzal kapcsolatban, ami ebben a Házban a gazdasági kamarák megteremtése, működtetése és időnkénti megregulázása terén történt az elmúlt tíz évben. 1993ban, amikor az Antallkormány a kamarákat mint a köztestületi rendszer olyan részét próbált a megalkotni a magyar jogrendben, ami bizonyos állami feladatokat átvesz, tevékenységben résztvevőket koordinál, adatot szolgáltat, képzést végez és nem utolsósorban segít a piacgazdaság kialakításában is, két út volt akkor előttünk: az egyik az angolszász típusú, a másik a porosz típusú kamarák. Melyiket válasszuk? Úgy döntött az akkori kormányzat, hogy a porosz típusú mellett áll ki, hagyományaink alapján is - hisz 1947ig, '48ig működtek, utána kezdték őket szépen szétverni, és '5152re aztán meg is sz űntek , tehát állítsuk vissza azt a rendszert, amelyben a gazdaság szereplői megtalálják magukat. Létrejött az Ipari és Kereskedelmi Kamara, a Kézműveskamara, amely azóta,
