Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója:
353 Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő jelentésünkben foglaltakat nem szeretnénk megismételni. Fontosnak tartom azonban ráirányítani a figyelmüket az elmúlt évi költségvetési gazdálkodás néhány meghatározó jellemzőjére. A legalapvetőbb, hogy az államhá ztartás finanszírozása biztosítható volt, bár a 2002. évi költségvetési előirányzatok az évközi, hangsúlyozom, alapvetően szabályszerű módosítások folytán jelentősen változtak. Ugyanakkor a költségvetési véleményeinkben évről évre jeleztük az előirányzatok megalapozottságával, a tervezés rendszerével kapcsolatos gondokat, a végrehajtás, a beszámolás alkalmával váratlannak minősített tényezők többségét sem tartjuk másnak, mint tervezési hibákra visszavezethető hiányosságnak. Az előirányzatok kialakításában, illetve azok módosításában is kifejezésre jut, hogy a napi ügyek szorításában a hosszú távú érdekek rendszerint alulmaradnak a rövid távon érvényesíthető előnyökkel szemben. A zárszámadásból és annak ellenőrzéséből mint sajátos tükörből kitűnik, hogy a hos szú távú stratégiai elgondolások érvényesítése csak szilárd, parlamenti egyetértésre támaszkodó elhatározás mellett érhető el. Az államháztartás elmúlt évi, mintegy 10 ezer milliárd forintos aggregált kiadásából a központi költségvetésben több mint 5800 mi lliárd forint jelent meg. Ez úgy alakult ki, hogy a központi költségvetés mérlegének elmúlt évi főösszegei és a hiány számottevően meghaladták a többszöri változtatásokkal meghatározott előirányzatokat is. Az Országgyűlés által elfogadott utolsó módosítás a múlt év december 29étől lépett hatályba, a központi költségvetés egyenlege végül az ekkor előírt hiányt is túllépte több mint 250 milliárddal. Megjegyzem, ennek jelentős része a különböző társadalombiztosítási alapokkal kapcsolatos kiadásokhoz kapcsolha tó, részben tervezési hibaként is értékelhető. Köztudott és lényeges, hogy az államháztartás finanszírozási igénye az eredeti és a módosított finanszírozási tervekhez képest is kedvezőtlenebb volt. A kincstári kör 1570 milliárd forintos hiánya közel 28 szá zalékkal fölülmúlta a módosított éves előirányzatot, az államháztartás egészének pénzforgalmi szemléletű hiánya pedig a GDP közel egytizedét tette ki. A teendőket érzékelteti, hogy az államadósság 2002 végén mintegy 20 százalékkal volt magasabb a 2001. évi záróértéknél, és erősen megközelítette - elnézést a szakzsargonért - a maastrichti konvergenciakritérium 60 százalékos határértékét. A társadalombiztosítási alapok bevételei között mind nagyobb mértékben jelenik meg a központi költségvetés pénzeszközátadá sa. Ez a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek több mint 20 százalékát, az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek mintegy 16 százalékát tette ki. Nem sikerült változtatni azon a tendencián, hogy egyes egészségügyi ellátások kiadásai alultervezettek. Az Álla mi Számvevőszék erre évek óta felhívja a figyelmet. Tapasztalataink megerősítik, hogy a központi költségvetési szervek tartozásállománya is kedvező, a futamidő és adósságnem szerinti szerkezetében az elmúlt évben is javult, és aránya a növekvő előirányzato khoz képest jelentősen csökkent. (10.10) Nem így az önkormányzatoknál. A helyi önkormányzati költségvetések egyensúlyi helyzetét nem sikerült javítani az elmúlt évben sem. Működési forráshiányuk mérséklésére az önkormányzatok közel fele kapott támogatást a központi költségvetésből, ennek ellenére működési hiteleik állománya is jelentősen növekedett, az 1997 és 2001 közötti időszakban megháromszorozódott, és az elmúlt évben még tovább nőtt. Ellenőrzéseink azt is megmutatták, hogy 2002ben sem érvényesült a c ímzett és céltámogatások, az egyéb állami támogatások, valamint az úgynevezett fejezeti előirányzatok együttes kezelése. Mindez visszavezethető arra, hogy nem történt érdemi előrelépés a forráskoordináció tekintetében. A mindennapi gazdálkodási gyakorlatot érinti, hogy az előző évekhez hasonlóan a Pénzügyminisztérium a 2001. évi pénzmaradványokat is késedelmesen hagyta jóvá, ezért a felügyeleti szervek sem tarthatták be a határidőt. Az intézmények így maradványukhoz, ami
