Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3519 annak, hogy nem nyitottuk meg ezt a vitát ilyen értelemben. Ezért mondtam azt, hogy azzal azért szembe kell nézni, hogy az ellenzékkel sokkal nehezebb dolga volt az akkori kormánypártokna k, a Fidesznek is, mert bizony nem sikerült ilyen részletkérdéseket akkor tisztázni, hanem akkor elvi kérdés volt, hogy maradjon vagy ne maradjon. Sőt, a kamarai vezetés is kevésbé volt abban partner, hogy ilyen kérdéseket tisztázzon; sok más kérdés fölvet ődött, amelyet azóta megoldott az idő. Ezért mondjuk azt, hogy tényleg itt van az alkalom, ez egy időszerű törvény, és örülünk, ha valóban, láthatóan van elmozdulás abban, hogy a kamarák által megfogalmazott kérdésekben a törvénytervezettől való eltérésben is partner lenne a kormány és a kormánypártok, mert valóban látjuk azt, hogy bizonyos kérdésekben nyugodtan lehet a kamarai tagságon túlnyúlóan feladatokat is rábízni a kamarákra, hiszen erre szükség van. Ezt akkor sem vitatta senki sem. Csak azt azért a költségvetési vitában az ön MSZPs képviselőtársai is elmondták, hogy a hatékonyságot szeretnék ott is látni. Mi is azt gondoltuk, hogy erre szükség van. Kérem, gondoljuk végig, hogy az adókedvezményeken keresztül tudjuke méltányolni ezt a segítséget. Kös zönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Milyen jó, hogy a törvények et nem véssük kőbe, hogy aztán a következő évszázadon vagy évezreden át a társadalmat vagy az emberiséget az vezesse! Mondom ezt a bevezetőt annak nyomán, ahogy Domokos és Józsa képviselő urak utaltak a négy évvel ezelőtti tapasztalataikra. Bizony alaposan vitattuk akkor, és én is részt vehettem vagy részt vállaltam az akkori vitában. A vita jó szó, de inkább egy hangosan gondolkodásban, együtt gondolkodásban vettünk részt - jól emlékszem - többen, akik itt ülünk. Számomra akkor is az volt a refrén, a fő go ndolat, hogy amikor csak lehet, egy társadalomban - legyen az üzleti, vállalkozási, politikai, társadalmi vagy bármilyen - önkéntesség legyen, amikor az emberek maguk döntik el, hogy milyen intézménynek kívánnak tagjai lenni és azt hogyan kívánják igazgatn i, vagy nem kívánnak tagjai lenni. Az a téma, hogy az önkéntes tagság, az a rezsim, amiben élünk az elmúlt években, úgy hallottuk, olyan jelek érkeznek a törvényhozók felé, e felé a törvényhozó felé - magamra mutatok , hogy ez úgy működik, ez egy olyan va lami, amit nem kell adjusztálni. Nem is azért foglalkozunk most a témával, a törvényjavaslat nem is ezért került elénk. Hiszen a költségvetési és pénzügyi bizottságban meghallgattuk a kamarai képviselőket, a Gazdasági Kamara elnökét, és ő is inkább dicseke dve - talán nem ez a jó szó , megelégedve mondta azt, hogy a kormányokkal a kamara olyan viszonyban van, ahogy kívánatosnak tartják, tehát beszélgető és közlekedő viszonyban. Elmondják a kormánynak a gondolataikat, a kormányt meghallgatják, a kormány nem ad utasítást, ukázt, és a kamarák sem várnak el olyasmit a kormánytól, ami nem volna ésszerű. Ez az a civil magatartás, amit én üdvözlök. Azért is szólok hozzá, hogy aláhúzzam, hogy nem mindig csak panaszkodunk és kifogásokat mondunk az Országgyűlésben, ha nem időnként regisztrálunk valamit, ami működik. No, ez olyasmi, ami működik. Teljes mértékben? Nem, mert módosításnak, javításnak, egyengetésnek helye van. Éppen amit Domokos László képviselő úr részletesebben elmondott, amiről ő meg én és néhányan beszél gettünk az elmúlt hónapok vagy esztendők során: nevezetesen a függőség. Az önkéntesség vagy kötelező tagság már a függőség témáját érinti. De aztán még inkább érinti a függőség vagy függetlenség témáját a pénz, a költségvetés, hogy a maguk tagdíjaiból élne k, adminisztrálják, mondjuk úgy, tartják el magukat, vagy pedig elmennek, és a kormányból, a költségvetésből. Ha a költségvetésből támogatást - ez egy jó szó, hogy támogatást, appropriációt - kap valamilyen intézmény, akkor akárhogy is vesszük, és akárhogy is mondjuk, hogy nem úgy van, de vannak elvárások. Ha a kormány finanszíroz valamilyen intézményt, akkor
