Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
3515 növekedett meg a megrendelések mértéke, hogy jelenleg a hazai potenciális kivitelezők teljes kapacitását leköti. Tehát hiába nyitottuk ki a kört, még mindig nem alakult ki az igazi verseny. Ez egy oligopolikus piac. Az előző négy év monopóliumával szemb en most azt mondhatjuk, hogy egy oligopolikus piac van, ahol négyöt kivitelező tud osztozkodni a megrendeléseken. Ezért nem elégszünk meg azzal, hogy négyöt kivitelező felé nyitottuk ki a lehetőséget, hanem kinyitjuk még szélesebb kör számára. (Tóth Istv án: Kínát…) Akár, bár teljesen értelmetlenek ezek a megjegyzések. (Tóth István: Nem mi…! Pekingbe ki látogatott?) Nem akarom más összefüggésbe helyezni, hogy miért pont a kínaiakat emeli ki a képviselő úr, de már lehetőség volt, mondjuk, szlovák kivitelező bevonására is egy útfelújítási programba, és reményeink szerint lesz lehetőség a továbbiakban is, hogy ott, ahol igenis kapacitáshiány van Magyarországon, és igenis fontos az, hogy az adófizetők pénzéből mennyit fordítunk azokra a beruházásokra, ott legye n verseny, legyen kínálati többlet, annak érdekében, hogy az árakat le tudjuk szorítani. (Tóth István: Háromszoros többlet van Magyarországon!) Ez idáig nem tűnt fel, hogy háromszoros többlet lenne, képviselő úr, ez az ön állítása, de ha háromszoros többle t van most, hogy öt kivitelezővel is (Az elnök csenget.) dolgoztat a kormány, nem tudom, hogy az előző kormány idején miért nem hívta fel a figyelmét a megrendelőknek arra, hogy sokszoros többlet van. Mert ha most az öthöz képest háromszoros többlet van, a kkor az egyhez képest hányszoros többlet volt, képviselő úr? Számtanóra... Volt egy olyan felvetés, hogy nincsenek benne a 2004es finanszírozási adatok ebben a törvényjavaslatban, emiatt hevenyészett, és kapkodva lett összeállítva, mondta Ivanics képvisel ő úr. Nincsen benne a 2004es finanszírozás, hiszen az önök előtt lévő és önök által tárgyalt költségvetési törvényjavaslatban van benne, és azt gondolom, hogy értelmetlen lenne két párhuzamos törvényben ugyanarra vonatkozó előirányzatot megtárgyaltatni. H ogy miért nem bontjuk le az összegeket útszakaszokra, megint csak azt tudom mondani, hogy ha egy törvényjavaslatban úgy szerepelne, hogy ennek a 10 kilométeres szelvénynek a megépítésére ennyi forint fog rendelkezésre állni, megint nehéz lenne olyan kivite lezőt találni, aki ennél olcsóbb ajánlatot adna. Egyszerűen az adófizetők pénzével való ésszerű gazdálkodás diktálja azt, hogy nem mondom meg útszakaszonként, hogy mennyi pénzt gondolok ennek a kivitelezésére, hanem valóban alakuljon ki a verseny során az ár. Még pár dologra röviden: az M3as határmetszés ügyében Illés képviselő úr felvetette, hogy a Záhony és Barabás közötti alternatívában ő egyértelműen a Záhonyt támogatja. Erre azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy én szemé ly szerint egyetértenék vele, csak minden esetben egy autópálya határmetszéspontját nem egyoldalúan egyik országban állapítják meg. Én megépítem Záhonyig, ők meg Barabásig az ukrán szakaszt, akkor érdekes történet lesz. Tehát nyilvánvaló, két ország nemzet közi szerződésében kell szabályozni, hol lehetséges a határmetszéspont. Jelen pillanatban - és ezt önök is tudják, hiszen évek óta ez az ukrán fél álláspontja - az ukrán fél a barabási határmetszéshez ragaszkodik, és ezért kompromisszumként sikerült azt el érni, hogy tovább folyjanak a tárgyalások egy villamegoldásban, hogy Barabás és Záhony felé is legyen folytatása az autópályának. Remélem, hogy a következőkben sikerül a magyar szempontokat érvényesíteni. Azt gondolom, hogy most ugyan lenne még néhány megj egyzés, de úgysem lehet minden kitételre pontos és kimerítő választ adni, és a képviselő urak eléggé kimerültek anélkül is, hogy tovább folytatnám. (Tóth István: Mi még bírjuk! - Derültség.) Azt szeretném, ha ténylegesen ez a törvényjavaslat bekerülhetne a bba a szerencsés kiválasztotti körbe, ahol nem feltétlenül politikai vitává válik az, hogy valamit támogatunk, vagy nem támogatunk. Ilyen értelemben meg is lepett ez a heves vita, ami az elmúlt órákban zajlott, hogy ténylegesen egy politikai síkra, szintre terelődött, és mindenféle hátsó szándékok feltételezése volt benne. Szeretném, ha tényleg mindenki a leírt szöveghez ragaszkodva mondaná el a kritikai észrevételeit. Azt gondolom, magam is látok néhány olyan kérdést, amiben biztos, hogy tudna a kormányzat is változtatni a benyújtott javaslaton. (Tóth István közbeszól.) Ilyen lehet a környezetvédelmi eljárásban az első, másodfok kérdése, de akár ilyennek gondolom, közvetetten utaltak rá, de én akkor most akár
