Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról: - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3372 gazdákban mérhetetlenül felerősödtek. M ásfél esztendő azt igazolja, hogy nem voltak ezek alaptalanok. Másfél esztendő ugyanis a legrosszabb álmainkat is alulmúlta. 2003ban sikerült a családi gazdák számára korábban biztosított 16 ezer forint/hektáros támogatást 9 ezer forintra leküzdeni. 2004ben ez megszűnik. Mindez alatt pedig azt hirdették és azt mondották a tehéntartó gazdáknak: hagyjanak fel a tevékenységükkel, hiszen nincs jövője azoknak a gazdáknak, akik 51015 tehenet tudnak eltartani - eközben pedig azt tapasztalták, hogy a boltokban megjelent a szlovák tej, az a tej, amelyet állítólag olcsóbban hoznak be Magyarországra, még annál is, mint amilyen az itteni önköltség. De kaptak tanácsot a sertéstartók is. Először Medgyessy Pétertől, aki Békés megyében azt ígérte, hogy 380 forint/kilogr ammos felvásárlási ár lesz, amint ők kormányra kerülnek. Ma 210 forint ez a felvásárlási ár, és az önköltséget sem fedezi. Kaptak tanácsot természetszerűleg a baromfitartók is, jogszerű tanácsokat kaptak, hogy miket kell nekik végrehajtani ahhoz, hogy egyá ltalán a tevékenységet folytathassák. De támogatást, azt nem kaptak. Mindeközben pedig, és erről valóban nem a NémethSzanyi kettős tehet, Magyarország elszenvedte az egyik legnagyobb aszálykárt. Az aszálykár bekövetkeztéért nyilvánvalóan nincs politikai f elelősség, de a kezeléséért súlyos felelősség van, hiszen mindenki tudta, hogy több mint százmilliárd forintos a kár; mindenki tudta, hogy a gazdák rákényszerültek, hogy akkor, amikor a terményt betakarítják, már a géptől mélyen nyomott áron értékesítsék a zt a gabonát. Eközben pedig hiába szóltak felelős személyek, az egyes szervezetek, hogy tessék az exportot leállítani, mert súlyos, nagyon súlyos piaci zavarok fognak bekövetkezni, ezzel szemben az agrárvezetés kétszeres aratást biztosított azoknak az expo rtőröknek, akik egyszer az exporton, egyszer meg majd az importon fognak gazdagodni. Kérdezem én: miért nem a gazdákon segítettek?! Másfél év alatt elmondtuk nem egyszer, nem kétszer, hogy akkor, amikor a koppenhágai gyászos szereplést befejezték, azt is v állalták, hogy az intézményrendszert kiépítik, azt az intézményrendszert, amelynél már készen volt az a két intézményi háttér, amelyet csak egyesíteni kellett volna. Miért nem tették? Azért nem, mert az Agrárkamarából érkezettek az Agrárkamarát szerették v olna valamilyen helyzetbe hozni. Nem sikerült. Ugyanakkor kiderült az is, hogy bizony, a mostani figyelmeztetés, amit én most szó szerint mondanék, amely így szólt: “a még hátralévő feladatokat és a rendelkezésre álló időt tekintetbe véve ma már komolyan k étségbe kell vonni, hogy Magyarország rendelkezhete egy működő rendszerrel a csatlakozás kapcsán”, ez világos utalás, nem arra, hogy nem lesz pénz, hanem arra, hogy mi fizetünk, de nagy valószínűséggel nem kapunk. Ugyeugye, mégiscsak fontos az a pénz, am iről szó van, hiszen nagyon jól hangzott ma már itt el, hogy a gazdák jövőjét jelenti! A helyzet ma azonban olyan, hogy felelősen csak azt lehet mondani, bármi történt a másfél esztendő alatt, minden keserves tanulság ellenére meg kellene kísérelni, hogy a magyar agrárium érdekében történjen valami, ami a gazdákat átsegíti ezen a nagyon nehéz helyzeten. Ezért megkérdezem a kormány igen tisztelt képviselőjét, hajlandóke arra, hogy az Országgyűléshez benyújtott határozati javaslatunkat a következőkben támoga ssák: az aszály miatt nehéz helyzetbe került gazdák számára biztosítsanak további 50 milliárd forintot. A mezőgazdasági hitelfelvételnél, a felajánlott hitelnél száz százalék garanciát adjanak. Biztosítsák, hogy 2004ben olyan intézkedési és rendelkezési t erv készüljön el, amely az állattartók megmaradását hosszabb távon garantálja. Ha május 1jéig ezek életbe lépnek, az még három évig élni fog. Garantálják azt, hogy a gazdák megkapják azt az előleget, amely egyébként a nyomorúságos 25 százalékból majd járn a. És végül: a terület alapú támogatás alsó határát egy hektárról 0,3 hektárra csökkentsék, ez az Európai Unióban elfogadott átlag. Ha mindezeket teljesítik, akkor úgy gondolom, van együttműködés. Ha nem, akkor tudjuk, hogy gazdák nélkül akarnak az Európai Unióba érkezni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
