Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról: - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
3366 piac számára megfelelnek, természetesen megfelelő jövedelmezőséget biztosítva mind az előállítónak, mind a forgalmazónak. A beszállítói és kereskedelemfejlesztési program a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, valamint a Miniszter elnöki Hivatal területfejlesztési politikai államtitkárságának együttműködésével indul. KözépEurópában elsőként összefognak a vevők, amelyeket első körben a legnagyobb magyar és külföldi kereskedelmi láncok jelentenek, úgymint a METRO, a CBA vagy az Aucha n, a beszállítók négy ágazatban, úgymint friss áru, építőanyag, cipő- és textilipari gyártók, pénzintézetek, valamint a ProVosz Közhasznú Társaság, aki közvetlenül szervezi a programot. A célkitűzés, hogy ezermilliárd forint értékű áru kerüljön a termelőkt ől a fogyasztóig e program keretében. Mint mondtam, e program résztvevői átfogják azt a kört, mely a termeléstől a fogyasztóig tart, így a kölcsönös érdekeket figyelembe véve a résztvevőknek nagy esélye van arra, hogy elérjék azt a fő célt, hogy a magyaror szági kis- és középvállalkozások, a multinacionális és magyar kereskedelmi láncok új, a korábbinál stabilabb, felkészültebb és megbízhatóbb beszállítóvá válhassanak. Az első tapasztalatok birtokában már a 2004. év végétől az úgynevezett középtávú programba n mind a vevői, mind a beszállítói oldalon több vállalkozás is megjelenhet. A bevont ágazatok számának csak az igényszint szabhat határt. A beszállítói program hosszú távú céljai között a fentieken túl már elsősorban a beszállítók nemzetközi piacokra törté nő szállításai, valamint a kormányzat és önkormányzatok fokozott szerepvállalása szerepel. (8.20) Azt gondolom, ez az igazi támogatás, ez az igazi vállalkozásfejlesztés, ezek azok a programok, amelyek a gazdaság minden területén létrehozhatják a kapcsolato t a világgazdaság és a magyar gazdaság szereplői között. Erre kell és érdemes áldozni, hogy minél több magyar vállalkozás érezze magát biztonságban, és termeljen olyan árut, fejlesszen olyan szolgáltatást, amely nemcsak Magyarországon, de bárhol a világon is eladható. Lehet keseregni a globalizáció miatt, lehet nemzeti mozgalmakat indítani hazai termékek fogyasztásáért. Magam is vallom, hogy kitűnőek a magyar termékek, és amikor csak mód van rá, én is ezeket vásárolom, ám egy olyan nyitott és kis gazdaság, mint amilyen Magyarországé, nem engedheti meg magának azt, hogy miközben mások már halásznak, mi még mindig azon töprengjünk, hogy milyen bizottságot hozzunk létre annak eldöntésére, hogy halásszunke vagy sem. Mi tudjuk, hogy a magyar munka, a magyar alko tóerő képes felvenni a versenyt bárkivel, és képesek vagyunk arra, hogy nemzetgazdaságunkat minél nagyobb mértékben integráljuk a nemzetközi munkamegosztásba. Most az a feladat, hogy ezt a világgal is elfogadtassuk. Ez a program alkalmas erre a feladatra. A világ halad, a kérdés csak az, hogy ez a folyamat velünk együtt történik - mint cselekvő részesei a haladásnak , vagy nélkülünk, mint a globalizáción kesergő nemzet, amely képtelen megfelelni a világ kihívásainak. Az új kormány a különféle mankók és jár ókeretek helyett pályákat kínál, egyszersmind segítséget ahhoz, hogy a megteremtett lehetőséggel minél többen tudjanak élni. Az elmúlt fél év trendjeit vizsgálva már pozitív következtetéseket vonhatunk le a magyar gazdaság állapotáról. Sikerült helyreállít ani az export jövedelmezőségét, hisz ismét exportvezérelt a gazdasági növekedés, az ipari termelés hónapról hónapra bővül immár öt hónapja, az állami beruházások helyett ismét a vállalkozói beruházások vették át a főszerepet. A világon semmi sem örök, mind en változik, egyetlen dolgot kivéve: aki nem képes követni a világ változásait, az reménytelenül lemarad és elpusztul. Lehet, hogy egyszer majd újra visszaülünk a lóvasútra, nem tudom, de ma, 2003ban itt, Budapesten, akinek lóvasútra szóló jegye van, vált sa át gyorsan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) BKVjegyre, ha el akar jutni valahova, mert egész életét is eltöltheti valamelyik külterületi megállóban, várva a lóvasútra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padso rokban.)
