Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
3313 forrásmegosztáson túl a településekkel kapcsolatos kormányzati viszonyról, ami pedig egy címzett támogatás keretében igenis befolyá st tud gyakorolni egy helyi önkormányzat életére. Utolsó körben pedig Juhos Katalinnak szeretnék reagálni, hogy nem tudhatja az önkormányzat - de igenis pontosan tudhatja. Ha eddig kiszámíthatatlan módon történtek előre be nem látható folyamatok a forrásme gosztásban, akkor igenis ez az új törvény kiszámítható, és ezáltal egy biztonságos jövőképet tud az önkormányzatok elé állítani, és igenis, ha tudjuk - márpedig ezt az önkormányzatoknak azért tudniuk kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időke ret leteltét.) , hogy az adó alapjául szolgáló helyiségek méterei megegyezneke az adatbázisban szereplőkkel, akkor tudjuk, hogy jobban vagy rosszabbul fogunk járni. Mi, mivel nem megfelelő adatok szerepeltek az eddigi (Az elnök ismét csenget.) táblázatba n, sejtjük, hogy jobban fogunk járni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : A befejező mondat egy többszörösen összetett mondat volt, képviselő úr, félperces. Pettkó Andrásé a szó két percre, MDFfrakció. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Most m ár csak egy pillanatig élnék vissza a képviselőtársaim türelmével. Horváth Csaba képviselőtársamnak annyit szeretnék mondani, hogy Újpesten nem anyagi, hanem elvi kérdés volt a tankönyvtámogatás, de erről most ne beszéljünk többet, hiszen nem ennek a törvé nynek a vitájához tartozik. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Nagy Gábor Tamás képviselő úr felszólalása következik, Fideszfrakció. DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen elmondták az elő ttem szólók közül, hogy ez a törvényjavaslat lehet egy garancia, az egyetlen garancia ahhoz, hogy ezt a méltatlan huzakodást a fővárosi kerületek és a Fővárosi Önkormányzat között évről évre újra kelljen kezdeni, hogy a forrásmegosztás végre normatív alapo kra kerüljön. Az én véleményem szerint ez a garancia valójában egy illúzió. Úgy tűnik, hogy ezzel az illúzióval is lassan le kell számolnunk. Érdemes visszatekinteni, hogy valóban hogy is alakult idáig a forrásmegosztás története. Nem fogok túl messzire va gy túl részletesen kalandozni a kezdetektől kezdve máig terjedő kálvária leírásában, de azért néhány pontot a mi olvasatunk szerint is érdemes érinteni, mert itt egészen más elvi alap hangzott el a szabad demokraták részéről, mint ahogy például mi, a Fides zMagyar Polgári Szövetség részéről ezt látjuk. 1990ben még egyfajta egyensúlyi helyzetben gondolkodott a törvényhozás, amikor a fővárosi kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek tekintetében a Fővárosi Közgyűléshez telepítette a rendeletal kotás jogát, ugyanakkor a kerületi önkormányzatok többségének egyetértéséhez kötötte annak elfogadását. 1994ben azonban egy érdekes fordulat történt akkor, amikor a szocialistaszabad demokrata koalíció több mint kétharmados parlamenti többséggel rendelke zett, úgy szabták át ezt a megoldást, hogy az SZDSZ mint koalíciós partner igényének megfelelően eltörölték a fővárosi törvényt, és a hatályon kívül helyezett törvény után a fővárosra vonatkozó szabályokat beemelték és bebetonozták az Ötv.be. Demszky Gábo r diktálta tollba azokat a módosításokat, amelyek akkor szinte kivétel nélkül a Fővárosi Önkormányzat érdekeit és erőpozíciójának javítását szolgálták. Emlékezzünk, ekkor került ki a kerületek többségének egyetértési joga, és szelídült tulajdonképpen vélem ényezési jogra, amely véleményezési jog egyébként nem jelentett semmit. Érdemes egyébként még arra is visszaemlékezni, hogy Demszky Gábor maga hogyan írta le ezt a sikeres lobbitevékenységet, ahogy ő ezt mondta, vagy akár még úgy is fogalmazhatnék, hogyan
