Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
3292 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! További felszólaló nem jelentkezett, ezért megkérdezem Iváncsik Imre államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Államtitkár urat illeti a szó. IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm a kormány párti többség támogatását a bizottságokban, amely a bizottsági többségi véleményekből is kiderült, és nagyon szépen köszönöm az ellenzék képviselőinek az érvelését. Különösen nagy figyelemmel hallgattam azokat az érveket, amelyek az önök legszentebb meggyő ződését tükrözték, nem feltétlenül kell, hogy ezekkel egyetértsek. Néha kicsit mosolyogva hallgattam azokat az egybecsengő, ugyanazokat a szavakat használó, inkább a közvéleménynek szóló, hadd mondjam így - és elnézést kérek önöktől, ha ez bántó , elferdí tési szándékkal elmondott gondolatokat, amelyek arról szólnak, hogy virtuális haderőreform, amit imamalomszerűen ismételgetnek, s amelyek arról szólnak, hogy mindaz, amit mi szeretnénk ebben a törvénymódosítási javaslatban, álhumánus lenne. Én úgy éreztem, hogy a bizottsági többségi véleményekből és a Mécs Imre képviselő úr által elmondott véleményből világosan kiderült, hogy egy átgondolt és koncepciózus reform humánpolitikai lépéseinek az alátámasztásáról van szó. Egy olyan haderőreform határoztatott el, amely nem veheti figyelembe - kérem, könyörögve kérem sokadszor, minden törvényjavaslattal kapcsolatban elmondom itt a Ház előtt , hogy 2000ben milyen nagy egyetértés volt egy akkori feltételek mellett meghozott, később már önök által is figyelmen kívül hagyott országgyűlési határozattal kapcsolatban. Új kihívásokkal szembesültünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy lesüssük a szemünket. Nincs lehetőségünk arra, hogy elfordítsuk a fejünket. Egyetlen lehetőségünk van, hogy nézzünk szembe a kihívásokkal, értékel jük az időközben eltelt változásokat, és erre adjunk a kor kihívásának megfelelő válaszokat. Ezt igyekszünk megtenni, és kérjük, hogy ebben tartsanak velünk, hogy gondolkodjunk együtt. Látom, hogy vannak bizonyos elemek, amelyekben előreléptünk. Én abban b ízom - mert véltem felfedezni ilyen elemeket , hogy lehet, hogy lesz a további hónapokban néhány olyan, talán apró dolog, amiben egyet tudunk érteni. Én azt kérem, ha erre módot látnak, tegyük ezt meg. Csodálkozom, ha a 2236/2003as kormányhatározattal ka pcsolatban valamilyen heuréka érzésük van, merthogy ez egy ismert, nyilvános, mindenki számára hozzáférhető kormányhatározat, olyan, amelyre többször hivatkoztunk, olyan, amely a honvédelmi bizottság ülésén is szóba került. Ha már a honvédelmi bizottságot említem mint lehetséges fórumot, hadd mondjam el itt, a plénumon - és ha valakinek bármilyen kétsége van, könyörögve kérem önöket, az objektivitás kedvéért vegyék elő a jegyzőkönyveket : nézzük meg, hogy a korábbi honvédelmi reform ügyében hány bizottsági ülésen milyen mélységű, milyen tartalmú, milyen érvrendszerrel és konkrétsággal rendelkező tájékoztatás történt, és szíveskedjenek ezt összehasonlítani azzal, ami a mi kormányunk alatt történt, hány alkalommal voltunk a bizottság előtt, milyen bemutatókat tartottunk, milyen kérdések vetődtek föl, arra milyen válaszokat adtunk. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen összehasonlítás végeredménye az lesz, hogy a kormánynak bármilyen adóssága lenne a parlamenttel, a honvédelmi bizottsággal szemben azt illetően, hogy nem igyekeztünk bemutatni a reform megkezdésének az indokoltságát, hogy milyen nemzetközi környezetben, milyen kihívásokra válaszolva, milyen konkrét, elkerülhetetlen lépésekre szántuk el magunkat. Nagyon furcsa érzésekkel hallgattam azt az érvelést, hogy kinek mi fog a nyakába szakadni, hiszen ha bárkinek ezzel kapcsolatban, mondjuk így, rosszallnivalója lenne, én azt hiszem, mi lehetnénk azok, akik mondhatnánk, hogy bizony nem egy könnyű helyzet szakadt a nyakunkba, amivel meg kell birkóznunk. Amikor azt hallom, amikor önök azt mondják, hogy példátlan méretű leépítés történik a honvédségben - most nem tudok mit csinálni, megfordítom az érvelésemet , akkor azt kell mondanom innentől kezdve, mától, hogy egyetértek önökkel; valóban példátlan méretű,
