Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 11 (106. szám) - A 2003-2008 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3184 környezeti, társadalmi, gazdasági haszonnal egyaránt járó intézkedések kapjanak támogatást. A program azokra a környezeti kockázatokra összpontosít, amelyek a társadalmi, ga zdasági, környezeti problémák metszéspontjaiban komplex módon jelentkeznek, vagyis több környezeti elemet érintő beavatkozást igényelnek. A célkitűzések ugyanakkor egyes elemekre és témakörökre bontva, konkrét módon is megjelennek, ezzel is elősegítve az e lőrelépés hatékonyságának nyomon követését. Külön szeretném kiemelni, hogy a különleges kezelést igénylő területeken a második nemzeti környezetvédelmi program konkrét beavatkozásokat, kilenc tematikus akcióprogramot vázol fel, amelyek felsorolásszerűen a következők: környezettudatosság növelése, éghajlatváltozás, környezetegészségügy és élelmiszerbiztonság, városi környezetminőség, biológiai sokféleség védelme és tájvédelem, vidéki környezetminőség, terület- és földhasználat, vizeink védelme és fenntarth ató használata, hulladékgazdálkodás és végül, de nem utolsósorban környezetbiztonság. Az egyes tematikus akcióprogramokhoz átfogó, specifikus és operatív célokból álló célrendszer, illetve a célok megvalósításához szükséges feladatok tartoznak. A második n emzeti környezetvédelmi programra készült vizsgálati elemzés alapján megállapítható, hogy a program elvei és főbb elemei összhangban vannak az Európai Unió VI. környezetvédelmi akcióprogramjával. Orosz Sándor képviselőtársam kitért erre, és ha jól értettem Pap János szavait, akkor a környezetvédelmi program természetvédelemmel kapcsolatos részei még az ő dicsérő szavait is megkapták, erről szeretnék néhány szót szólni. (21.00) A környezetvédelmi program részét képezi a második nemzeti természetvédelmi alapt erv. Ez szervesen kapcsolódik más nemzeti tervekhez, stratégiákhoz, illetve meghatározza a vele összefüggő, az ebben a tervezési időszakban elkészülő ágazati politikákat. Ilyenek elsősorban a nemzeti agrárkörnyezetvédelmi program, a kidolgozás alatt álló nemzeti erdőstratégia, a Vásárhelyiterv továbbfejlesztése, az országos területrendezési terv és a nemzeti fejlesztési terv. E tervek megvalósítása nagymértékben befolyásolja a természet állapotát, ezért ezeknek integratív módon, egységes rendszert alkotva kell képviselniük a természetvédelem érdekeit. A nemzeti természetvédelmi alapterv 2003 és 2008 közötti időszakának egyik legfontosabb célkitűzése az Unióhoz történő csatlakozással együtt járó feladatok maradéktalan ellátása. Fontos, hogy a táj- és termés zetvédelmi szempontrendszer az Európai Unió elfogadott szakmapolitikájával összhangban beépüljön az egyes természeti erőforrásokat hasznosító ágazatok működésébe, és hogy az erőforrások hasznosítását a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően szabályoz zák. Nyilvánvaló, hogy a természetvédelem korábbi, úgynevezett rezervátumszemléletét egy modern, dinamikus természetvédelmi megközelítésnek, természethasználatnak kell majd felváltania, miközben a különleges értékek körül kialakított védett területeket meg kell őrizni. Ennek érdekében a védett természeti területek hálózatát és ezek védőövezeteit, a természeti területeket, a természeti területekként nyilvántartott területeket, a Natura 2000 területeket, az ökológiai zöldfolyosókat és a természetközeli terüle teket is magában foglaló nemzeti ökológiai hálózat mint teljes körű rendszer átfogó védelmével szükséges biztosítani. Az említett területi védelmen túl nagy nemzeti programjaink, így például a nemzeti agrárkörnyezetvédelmi program, a nemzeti erdőstratégia és az uniós víz keretirányelv hazai megvalósítása biztosíthatja majd hazánk természeti értékeinek, tájainak hosszú távú megőrzését. A második nemzeti környezetvédelmi programban külön fejezet foglalkozik a környezetpolitika ágazati és regionális integráci ójának erősítésével, a program előrehaladásának mérésével, ellenőrzésével, valamint a végrehajtás szervezeti kérdéseivel is. A program megfelelő koordinációját és végrehajtását átlátható, nyomon követhető és ellenőrizhető intézmény- és eszközrendszer szolg álja, amely megfelelő szintű képviseletet biztosít a döntéshozók, a hatóságok, a tudomány, az üzleti szféra és a civil szervezetek képviselői számára.
