Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 11 (106. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ
3028 Ennek lett egy olyan hatalmas adósságállomány a következménye, amit a mai napig nyögünk. Az egy másik rendszer volt, ebbe a rendszerbe szá ndékozik minket a Fidesz most visszaröpíteni, amikor azt gondolja, hogy egy piacgazdaságban nem kell az árak alakulását követnie az áraknak. Ha nincs áremelkedés, mondja, akkor persze nem kell kompenzáció sem. Hadd tegyem hozzá, persze, ha nincs áremelkedé s, akkor nincs az a többletbevétel sem, amiből kompenzáció lenne, vagyis ez a pénz nincs. Vagy nincs áremelkedés, és akkor ezt nem lehet szétosztani, vagy van áremelkedés, akkor meg miért akarja elvenni azoktól, akik erre valóban rászorulnának. De ennél is érdekesebb kérdés, hogy mire akar fordítani, és mennyit akar fordítani ebből a 35 milliárd forintból. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz ebből a 35 milliárd forintból nem kevesebbet, mint 370 milliárdot akar szétosztani különböző célokra. Azt gondol om, ez komolytalan, foglalkozni sem érdemes vele. Én a Fidesz helyében erre a csomagra nem lennék olyan büszke, ez ugyanis nemhogy alternatívát nem jelent, de semmit sem jelent valójában. (Dr. Kontrát Károly közbeszól.) Parancsol, képviselőtársam? A másodi k csoport, amivel kapcsolatban módosító indítványokat nyújtott be a Fidesz, az informatikai, távközlésfejlesztési és frekvenciagazdálkodási előirányzat 25 milliárdja. A Fidesz szerint erre a célra nem kell költeni. És tulajdonképpen a Fidesznek igaza van. Ha a gázárak ügyében egyébként is visszamegyünk a '70es évek elejére, ott tényleg nem volt még informatika, nem volt olyan érdekes a távközlés. Telefonra tíz évet kellett várnia annak, akinek a falujában egyáltalán kiépítették a vezetéket, és ilyen körül mények között a frekvenciával sem nagyon kellett gazdálkodni, már csak azért sem, mert volt egy tévé, egy rádió, nem volt olyan bonyolult dolog a frekvenciákat elosztani. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ezért a Fidesz persze önmagában következetes. T ényleg, ha a '70es években vagyunk, akkor ott ez volt a helyzet, nem kell költeni ezekre a célokra 25 milliárd forintot. Ha a jövőről akarna beszélni, akkor ezzel nem foglalkozhatna, de a jövővel kapcsolatban nyilván nincsen mondanivalója. Nézzük, mire ak ar fordítani és mennyit ebből a 25 milliárd forintból! Tisztelt Képviselőtársaim! A 25 milliárd forintból a Fidesz 91,5 milliárd forintot szándékozik szétosztani különböző célokra, vagyis a Fidesz megint azt akarja elosztani, ami nincs. Ezért aztán ezen mó dosító javaslatokat sem érdemes tovább részletezni, mert egy nem létező pénz szétosztása nem létező támogatásokat jelentene különböző területeken. Van egy harmadik csoportja a módosító indítványoknak, ez fontos terület egyébként, az önkormányzatok részére szándékozik a Fidesz többleteket biztosítani. A céllal egyetértünk, a Szabad Demokraták Szövetsége is fontosnak tartja, meg is kereste hozzá a forrásokat. Nézzük a Fidesz által felkínált forrásokat! Az első mindjárt az áfabevételek növelése, mert azt mondj ák, hogy alultervezett az infláció, ezért aztán nagyobb lesz az infláció, több lesz az áfabevétel. Az igaz, hogy a Fidesz az elmúlt négyéves ciklus három évében alkalmazta ezt az eszközt, tudatosan alultervezte az inflációt. Ehhez mérte a bérek emelkedését , az intézmények támogatását. Majd amikor magasabb lett az infláció, a béreket és az intézmények támogatását nem emelte, hanem az így keletkezett 200 milliárd forint többletet szétosztotta a kliensei között. Ezért semmi meglepő nincs abban, ha a Fidesznek most is az jut eszébe, hogy játsszunk egy jót az inflációval. Mivel indokolja? Hivatkozik a Magyar Nemzeti Bankra, amely inflációs prognózisában valóban egy, a költségvetésben szereplőnél magasabb inflációs értékkel számolt. Csakhogy, tisztelt képviselőtár saim, a Magyar Nemzeti Banknak van egy belső szabályzata, mindig az elmúlt három hónap forint/euró viszonyát kalkulálja, és ebből számol jövőbeni inflációt. Abban az időszakban, amikor az MNB a prognózisát készítette, a forint/euró arány 264 volt, 264 fori ntba került 1 euró. A költségvetésben 255 forint/euró szerepel, és megjegyzem, ma például éppen ehhez az értékhez vagyunk közelebb. Vagyis lehet, hogy a kormányzat által meghatározott 5,8 százalékos inflációs cél reálisabb, mint az MNB által megcélzott. Pe rsze, ez egy vita lehet, és abban az esetben, ha esetleg magasabb az infláció és vannak többletbevételek, azt eredményezi majd, hogy ennyivel javul a költségvetés pozíciója.
