Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Dr. Csáky András (MDF) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Mi lesz a pav sorsa?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
2939 Dr. Csáky András (MDF) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Mi lesz a pav sorsa?” címmel ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csáky András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek: “Mi lesz a pav sorsa?” címmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismételten , bízom benne, hogy utoljára vagyok kénytelen a megkülönböztető jelzést használó gépjárművezetők pályaalkalmassági vizsgálatával kapcsolatban kérdést feltenni önnek. Februárban azt a választ kaptam, hogy a felmerült kifogásokat megvizsgálják, és időben meg felelő megoldást fognak találni. Júliusban írásban tettem fel kérdést a miniszter asszonynak, történte valami az ügyben. A válasz további vizsgálat szükségességéről tájékoztatott. Mint ön is tudja, maga a vizsgálat az agresszív vezetők kiszűrését tűzi ki célként, amely a tömegközlekedési eszközök esetében teljesen érthető. Rohammentők esetében azonban maga a szituáció követel meg bizonyos fokú agresszivitást, amely nem feltétlenül jelent balesetveszélyes vezetést. A mentők belső szabályzata eddig is kötele zővé tette az ismételt pályaalkalmassági vizsgálatot azon gépkocsivezetők esetében, akik balesetet okoztak. Érdekes módon az eddig elvégzett pályaalkalmassági vizsgálatok során, mentős bajtársak elmondása szerint, akik előéletében baleset vagy balesetek el őidézése szerepelt, simán abszolválták a vizsgálatot, akik pedig soha életükben nem okoztak balesetet, az ismételt szűrőn is fennakadtak. Ez is bizonyítja, hogy nem feltétlenül indokolt a rendelet hatályban tartása; annál is inkább, mert nem is tudnak megf elelni a rendeletnek, hiszen az év végéig minden érintett gépkocsivezetőnek túl kell esni a procedúrán. Sokkal hatásosabb lenne az erre szánt pénzt vezetéstechnikai pálya építésére vagy a meglévő lehetőség használatának biztosítására fordítani. Kérdezem mi niszter urat, miért ragaszkodnak a rendelethez. Miért nem hallgatják meg a mentős bajtársak javaslatait? Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kökény Mihály egészségügyi, szociá lis és családügyi miniszter úr válaszol. Parancsoljon! DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Nos, megígértük, hogy áttekintjük a helyzetet. Valóban, augusztusban ö n feltett egy írásbeli kérdést. Hozzáteszem, hogy azzal összefüggésben már kapott részletes választ a képviselő úr. De szeretném azt egyértelműen leszögezni, hogy mind a mentőszolgálat vezetőivel, mind a dolgozóival folytatott konzultáció alapján úgy látju k, hogy a rendelet fenntartása, bármennyire nem kedvelik egyes mentőgépkocsik ezt a rendeletet, indokolt. Indokolt; hozzáteszem, hogy az önök kormánya alkotta meg, egyébként jogosan, ezt a rendeletet. Az 1998as közlekedési miniszteri és belügyminiszteri e gyüttes rendeletről van szó. Egyébként ön azt is sérelmezte, hogy ez nem terjed ki a rendőrség, tűzoltóság, határőrség megkülönböztető jelzést használó gépjárműinek vezetőire. Az a helyzet, hogy e szervek gépkocsivezetőinek pályaalkalmasságát és képzési kö vetelményeit az ön által sérelmezettnél messze szigorúbb ágazati rendeletek szabályozzák, amelyek nagyon kemény követelményeket támasztanak a hivatásos
