Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szájer József): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
2899 ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Tisztelt Országgyűlés! Az általános vi tát elnapolom, folytatására és lezárására későbbi ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Szájer József) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Körömi Attila képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves lányom és Misám, a jó Isten kegyelméből kívá nom, ezen soraim a legjobb egészségben találjon mindnyajótokat. Tudatom, hogy én most nem érzem jól magam, mert a kedves Gyuszi fiamat 13án valami feljelentés folytán letartóztatták, és fogdába vitték, és 15én el is vitték Csaba felé. De nem tudjuk, hova , és hiába érdeklődök bárhol, nem adnak felvilágosítást, hogy miért tartóztatták le. Nagy bűne van, csak azt mondták. Olyan szorgalmasan dolgozott szegény fiam, kiment géphez, egy kis búzát akart keresni, és egy napot sem engedtek neki meg dolgozni, a gépt ől hozták el. És tudatom azt is, 14én olyan óriási vihar volt nálunk és nagy jég, mindent teljesen elvert, kukoricának is csak kopasz szára maradt. Az előző sorokat anyai dédnagyapám írta egyik levelében, melyben arról értesíti szeretteit, hogy fiát 1945. augusztus 15én a szovjet titkosrendőrség letartóztatta. Nagybátyámat két hónappal huszadik születésnapja előtt, a hódmezővásárhelyi leventefogdából, a levélben említett jégverést követő napon deportálták. Szekeres Imre Gyula, a Kokron József és Fiai Kötö ttárugyár felszabadult inasa, gépihurkolósegédje a munkáját és megélhetését biztosító gyár folyamatos költöztetése, majd az üzem ellehetetlenülése után egy új, demokratikus független Magyarországért, a magyar népért, a magyar hazáért Rábafüzesen, 1945 jan uárjában beállt katonának. Augusztusban katonai szerelvényen Békéscsabán és Temesváron keresztül hurcolták el, hogy rabtársaival együtt a szovjet gulág egyik táborába, az északi sarkkörön túli Vorkutába érkezzen meg. Nyolc év rabmunka és Sztálin halála utá n, 1953. december 2án a túlélők egyikeként ért haza Hódmezővásárhelyre, Németh László városába. Ők éppen ötven éve jöttek haza. Október 23án M. Kiss Sándor ritkán hallható rendszerezettséggel tartott előadást Pécsett a forradalomról, a Németh László álta l leírt, vezér nélküli forradalom gondolatának megalapozottságáról, a néplélek igazságba vetett hitének törvényszerűségéről, az erkölcsnek, a társadalmat átfogó tiszta erkölcsnek ’56 októberében bizonyítást nyert szervezőképességéről. (18.50) A tiszta forr adalomról hallhattunk, amely az erkölcsre támaszkodva az önkormányzatiságot 1947 után néhány napon belül újólag életre hívja; a tiszta forradalomról, amely ha kell, egyedül vívja meg harcát, de tiszta és igaz kormánynak kész az engedelmességre. A forradalo m az adott pillanatban spontán volt, az erkölcs spontán megnyilvánulása, de az idő érlelte meg. A különböző rabtáborokba 1945 után elhurcoltak tragédiáinak lappangó és fojtogató keserűsége és a kékcédulás választások után kilenc év diktatúrája és hazugsága i érlelték meg. De győzelmét követő bukása után ismét a megtorlások következtek. A Gulág táboraiba, a magyar gyűjtő- és rabtáborokba elhurcoltak és az ’56osok nemzedékei akkor ugyanúgy legszebb éveiket élték szeretteikben, terveikben és munkájukban, mint a mai fiatalok. De amikor kellett, a hazáért és a szabadságért, a családjukért és az igazságért készek voltak
