Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A vagyon-, jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozattételi kötelezettségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2877 tö kéleteset nem fogunk tudni alkotni, talán még együtt sem, de legalább törekedjünk erre. Kérem ebben az önök támogatását, és hogy a módosító javaslataikkal gazdagítsák a kezdeményezésünket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Sz ájer József) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíváne reagálni valaki. (Jelzésre:) Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak adom meg a szót, Igazságügyi Minisztérium. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönö m szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Göndör István képviselő úr, amikor a saját javaslatuk előadását megkezdte, akkor azzal indította a mondanivalóját, hogy hatályban lévő törvényeket időnként felül kell vizsgálni, és meg kell nézn i, hogy esetlegesen nem szorulnake módosításra. Ez teljesen természetes dolog, ezzel maximálisan egyetértek. Nagyon jól emlékszem arra a vitára, amelyre egyébként a képviselő úr is utalt, jó egynéhány évvel ezelőtt, amikor az országgyűlési képviselők jogá llásáról szóló törvényt módosítottuk, és éppen a vagyonnyilatkozattételi kötelezettségre vonatkozó szabályozást változtattuk meg, akkor is, de minden egyes alkalommal, amikor ez a téma napirenden volt, hosszú vita zajlott az Országgyűlésben, már csak azér t is, mert azt hiszem, egy olyan jogi területről van szó, amelyet korábban meglehetősen gyér szabályozás övezett, ha egyáltalán voltak szabályok idevonatkozóan, azaz nekünk kellett utat törni ezen a téren, és figyelembe kellett venni soksok mindent, többe k között nemzetközi tapasztalatokat és egyebeket. Azt hiszem, a kormány ugyan a végleges álláspontját még nem alakította ki, azt az igazságügyi tárca nevében nyugodtan mondhatom, hogy politikai és szakmai szempontból támogatandó felvetésnek és javaslatnak tartjuk az önök által benyújtott törvényjavaslatot. Nagyon fontos megtenni azt, hogy amikor a törvényjavaslat részleteiről akár a bizottságban, akár a plenáris ülésen folyni fog a vita, akkor visszanyúljon, visszatekintsen az Országgyűlés a korábbi szabály ozások tapasztalataira. Szeretnék itt utalni az 1997. április 29ei, 30. számú alkotmánybírósági határozatra, amely éppen ennek a bizonyos vagyonnyilatkozattételi kötelezettségnek a szabályozását vizsgálta felül. Ha jól emlékszem, hat pontból álló beadván y került az Alkotmánybíróság elé, amely meglehetősen széleskörűen érintette ezt az akkor elfogadott törvényjavaslatot. A törvényjavaslat akkor kiállta az alkotmányosság próbáját, azaz minden egyes rendelkezése hatályban maradhatott, de azt hiszem, érdemes tanulmányozni az annak idején született döntést, mert nagyon sok jó, eligazításul szolgáló gondolatot találhatunk az Alkotmánybíróság határozatában. Egyrészt, én azt hiszem, nincs olyan törvényjavaslat, amelyik ne lehetne javítható, tökéletes törvény valós zínűleg nincs; nyilván mindenki törekszik arra, ha egy törvényjavaslatot megfogalmaz, hogy minél jobb legyen az, de természetesen azok javíthatók és javítandók az esetek jelentős részében. Én talán megfontolandónak tartanám, hogy esetleg megvizsgálják bizo ttsági ülésen, és ehhez természetesen az igazságügyi tárca szakmai segítségét szívesen ajánlom, hogy az az új fogalom, amit közmegbízatásként aposztrofál a javaslat, pontosan mit takar, ilyen módon bevezethetőe. Léteznek - méghozzá tíznél több - vagyonnyi latkozattételi kötelezettségre vonatkozó szabályozási területek, nyilván ezt a képviselő úrék ugyanúgy megvizsgálták, mint ahogy mi. Ezek különböző jogszabályokban kerültek elhelyezésre. Talán érdemes meggondolni, hogy ha ezeknek valamilyen egységes szabá lyozását egy körben megpróbáljuk megteremteni, akkor a meglévő szabályozásnak mi legyen a sorsa, és azt valamilyen módon nem kelle érinteni. Abban bizonyos vagyok, hogy az a gondolat helyes, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog és ehhez fűződő jog a közhatalmat gyakorló személyek tekintetében erősebb, mint az érintettek személyes adatok védelméhez való joga. Ezt az Alkotmánybíróság hosszú ideje tartó, következetes gyakorlata világosan rögzítette, az akkori döntése is jelentős mértékben erre a
