Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A Magyar Honvédség kijelölt állományának a NATO reagáló erőkben történő részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség NATO-parancsnoksági beosztást betöltő tagjainak a NATO által vezetett műveletekben történő részv... - ELNÖK (dr. Szájer József): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
2874 az ügynek, és nem ártana, hogyha inkább a megegyezésre való törekvés jegyében próbálná a Fidesz álláspontját kritizálni. Szerintem a mi részünkrő l nem hangzott el olyan vádaskodás, amit ön itt előadott a Fidesszel kapcsolatban. Én arra hívnám fel a figyelmét és az államtitkár úr figyelmét is, hogy ez egy olyan kérdés, amiben a parlament két oldalának megfelelő higgadtságot kellene tanúsítania. Kösz önöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) További felszólaló nem jelentkezett. Megkérdezem Iváncsik államtitkár urat, kíváne vá laszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót. IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm szépen a kormánypárti képviselőtársaimnak és a bizo ttságok többségének az egyértelmű támogatást, és köszönöm szépen az ellenzéki képviselőknek az elvi támogatást, mint ahogy hangsúlyozták. (16.50) Bennem is ugyanez a gondolat forog, amit említett Göndör képviselő úr: hirtelen visszapörgettem, hogy az elmúl t időszakban beterjesztett javaslatainkkal kapcsolatban akár itt a parlamentben, akár a bizottságban, akár a közvélemény előtt, nyilvános viták során hányszor hallottuk azt, hogy “egyetértünk, de”, “támogatjuk, de”; ami persze természetes jogosítványa mind en gondolkodó embernek, minden frakciónak, különösen elvitathatatlan jogosítványa az ellenzéki frakcióknak, amikor egy kétharmados döntés előkészítése zajlik. Mégis azt gondolom - teljesen egyetértve Répássy úr kezdeményezésével , hogy igyekezzünk fátylat borítani erre, és abban a nyugodt, gondolkodó és együttműködő hangnemben igyekezzünk folytatni a munkát, ami ezt a mai vitát jellemezte, még akkor is, ha jól érzékelhetően különbözőek voltak az álláspontok. Egy konkrét, Körömi úr által felvetett kérdésére is kitérnék: szeretném megnyugtatni, véletlenül sem gondoljuk azt, hogy a veszekedő parlament vagy a veszekedő politika, az egymással civakodó pártok képe jó kép lenne Magyarországról külföldön. Sőt, kifejezetten azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a nemzetk özi megítélésünkben van probléma, én mélyen úgy érzem, hogy az egész politikai elit megítélésével is van hasonló gond ma a magyar közvélemény szemében, mert ma mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy egy rossz kép alakuljon ki rólunk. Ezért is fontosn ak tartom, hogy amikor ilyen nagy horderejű ügyekről van szó, akkor igyekezzünk a lényeget megragadni. Ha ebben szeretnék példát mutatni, akkor azt mondom: számomra a mai vita lényege éppen az volt, hogy bár nekem meggyőződésem, hogy ebben a formában is el fogadható és támogatható lenne a kormány javaslata... - és ezt indokolná is az, amiről Herczog Edit képviselő asszony szólt, hogy az a bizonyos dátum, ami itt ma többször szóba került, a 2006. október 1je, ez a teljes hadműveleti készültség elérésének ide je. Nézve itt a jegyzőkönyvet, a honvédelmi bizottság október 21i ülésén Bali helyettes államtitkár úr elmondta, hogy az első kontingens már felállt, a második kontingens pedig január 16ával áll föl, és a mi szándékunk az, hogy ebbe küldhessünk magyar er őket, aztán elérve egyre magasabb készültséget, aktívan részt vegyünk az együttműködésben. Ezt a hosszú körmondatot megszakítva, visszatérve az első fél mondathoz: tehát annak ellenére, hogy nekem meggyőződésem, önök ezt is támogathatnák és szolgálná közös ügyünket, ha most ebben gyorsan tudnánk dönteni, az nem véletlen, hogy a vita már olyan körülmények között kezdődött ma a parlamentben, hogy a miniszter úr összehívta az önök javaslatára a négypárti egyeztetést, aminek éppen az lehet a célja, hogy végre s zót értsünk egymással; és ez a “de” kezdetű második része a mondatoknak befejezhető legyen, és olyan teljes egyetértésben legyen befejezhető, hogy a lényegről ne feledkezzünk meg, ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy fontosnak tartjuk az európai uniós válasz tást meg az Unióba való belépést, de nem vagyunk képesek megállapodni a
