Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A Magyar Honvédség kijelölt állományának a NATO reagáló erőkben történő részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség NATO-parancsnoksági beosztást betöltő tagjainak a NATO által vezetett műveletekben történő részv... - ELNÖK (dr. Szájer József): - HERCZOG EDIT (MSZP): - ELNÖK (dr. Szájer József): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
2872 bizony akkor elég nehéz helyzetbe hozta a Magyar Köztársaság akkori kormányát és a magyar parlamentet. (16.40) De ezt hagyjuk, mert nincs szégyenkeznivalónk. A belső vi ták ellenére megoldottuk a helyzetet akkor is és most is. Amit én kérek Mécs képviselő úrtól és a szocialista képviselőtársaimtól, az az, hogy azt kell megérteni, hogy amikor a magyar parlament például Törökország megsegítése érdekében hozott egy egyedi ha tározatot, akkor azt azért tudta jó szívvel megtenni az országgyűlési képviselő, mert tudta, beírtuk a határozati javaslatba, amiből határozat lett, hogy csak Törökország megsegítése érdekében végezhetők el azok a katonai hadműveleti feladatok magyar katon ák részvételével, amire engedélyt adtunk. Tudtuk, hogy ez az akció a Magyar Országgyűlés ellenőrzése alatt folyik. Ez a két országgyűlési határozat, mind a rendelkező, mind pedig az indokló részében többször is tartalmazza, hogy például a NATO reagáló erők ről szóló határozati javaslat 2. pontja az alkotmány 19. § (3) bekezdése j) pontja alapján engedélyezi, hogy ezen alegység a NATO Északatlanti Tanács döntését követően bármely NATO által irányított műveletben részt vehessen. Ez nem baj, csak országgyűlési képviselőként az ember nincs abban a helyzetben, hogy bármely, számára most nem ismert, sem a jellegét, sem a kihatását, sem a jelentőségét illetően, tehát bármely ilyen NATOakcióhoz képviselőként adja a szavazatát, mert képtelen ennek az ellenőrzésére. A mindenkori kormány van abban a helyzetben, hogy bármely NATOakcióhoz engedélyezze, mondjuk, a kiállított 150 fős magyar katonai alegység alkalmazását, mert ő rendelkezik adott pillanatban azokkal a kormányközi és NATOn belüli információkkal, hogy kezéb en tudja tartani a folyamatokat. S ezek a rendelkezések nem a kormányon is átlépő rendelkezések. Itt arról van szó, hogy ezzel a két országgyűlési határozattal az előterjesztő a parlamenttől szeretne kétharmados jogosítványt a kormány részére biztosítani. Biztosítsuk! Ehhez van az alkotmánymódosítás! Tehát ki is ad gyorsan segítséget? Az ad gyorsan segítséget, aki azt mondja, hogy egy jól körülhatárolható kereten belül, amit nevezzünk NATOszövetségesi kötelezettségteljesítésnek, szigorúan azon belül, abból nem kilépve megpróbál megegyezni a parlament, és utána az alkotmánymódosításba akár jogilag megfelelő szöveggel mindezt beírva már nem kell a NATOakciókhoz országgyűlési határozati javaslatot idehozni hetente, kéthavonta - az államtitkár úr nálam nyilván jobban tudja, hogy milyen nyomás van ezekben a kérdésekben , hanem az ad gyorsan, aki ezt a vitát lefolytatja, és utána az alkotmány, legalábbis e tekintetben, úgymond, szabad kezet ad, ellenőrizhető módon szabad kezet ad a mindenkori kormánynak. Elég be szédes számunkra az, hogy az előző ciklusban, amikor mi szerettük volna éppen kormányhatáskörbe vonni a NATOszövetségesi kötelezettségből fakadó feladatok teljesítése érdekében ezen dolgokat, akkor önök ezt nem támogatták. Most számunkra úgy tűnik, államt itkár úr, mintha önöknek az lenne a kényelmes, hogy idehozni ezeket az egyedi határozati javaslatokat, ebből önök pontosan tudják, hogy köztünk vita lesz, mert nyilván a tartalmától függetlenül talán másként kezeljük ezeket a kérdéseket, és ezzel fenn lehe t tartani a NATO felé egy veszekedő magyar parlament képét. Szerintünk ez önöknek sem érdeke, még ha rövid távon azt is gondolják, nekünk sem érdekünk, ezért nézzük meg, hogy nem lehete megegyezni, és ezt a vitát kivenni ebből a Magyar Köztársaságra jelen pillanatban jellemző belpolitikai helyzetből. Szerintem ez közös érdekünk. De akkor beszéljünk arról, hogy a kormány mikor teszi meg azt a lépését hitelesen, amelyet a NATO előtt többször feszegetett, hogy majd ő kezdeményezni fogja az alkotmánymódosítást , és azt is várjuk, hogy a kormány, ha ezt megteszi, akkor ne terjeszkedjen túl a NATOszövetségesi kötelezettségből fakadó feladatok teljesítésén, és ne mutogasson vissza az ellenzékre egy igen nehezen kommunikálható kérdés kapcsán.
