Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2837 adtak egy törvényi felhatalmazást: leköszönünk a szövetkezetből, mi megyünk ki először. És '92ben bizony alakultak ám olyan kis kft.k, olyan kis szövet kezetek, amelyek a mazsolát vitték ki. Ezek nem a traktorosok voltak, nem az állattenyésztők, a tehenészek voltak, hanem azok, akiknek a lehetőségét az akkori kisgazda, MDFre erőszakolt törvényalkotás elindította. Egyébként fekete bárány volt, aki a szöve tkeztet mint nevet is fenn akarta tartani. Ehhez aztán a támogatások is igazodtak: ha átment kft.be vagy rt.be, vagy egyéni gazdálkodó vagy vállalkozó volt, akkor kapott támogatást, ha szövetkezet volt, akkor nem kapott támogatást. Amit most itt a módosí tás céloz, az érdekképviseleti beleszólás, ez adott joga volt a szövetkezeti törvénynek, aztán ezt a Fideszkormány vette ki, mert azt mondta, ne szóljanak már ebbe bele az érdekképviseletek, hogy milyen módosítás és hogyan kerül az Országgyűlés elé, hogy milyen szövetkezetitörvényalkalmazásokat akarunk megjeleníteni. Most azt mondják a szövetkezeti szövetségek, hogy ők bele akarnak szólni. Igazuk van, mert az ő életüket erősítik. Megjegyzem, a hangyaszövetkezetek erőteljesen szorgalmazták - nem hiszem, h ogy politikailag túl sok köze lenne a MOSZhoz, de egy olyan szerveződés, amelyre ebben az országban nagy szükség van, nagyon helyes, hogy most már kereskedőház jelleggel is dolgoznak, és ők is bele akarnak szólni. Vagy a Magosz is bele akar szólni. Sőt, a nnak idején volt egy formáció, ez a “demokratikus traktorosok szövetsége az útszélen”, vagy mi volt ennek a neve '96ban - azóta nem nagyon hallunk róluk , de ők is bele akartak szólni, mert érdekképviseletként jegyeztették be magukat. Remélem, hogy majd felélednek idővel, és hallatják is a hangjukat egyegy ilyen módosítás kapcsán. Ami igazán fontos ebben az előterjesztésben, az az, hogy van egy kényszer, ami szerint 2006. december 31éig, amennyiben az üzletrészvagyon nem alakul át jegyzett részjegytőkév é, ezeknek a szövetkezeteknek jogutód nélkül meg kell szűnni. Kérem szépen, ha ez a módosítás nem következik be, akkor azon szövetkezetek, amelyek most saját erőből képtelenek a részjegytőkévé történő átalakításra, nem tudják az üzletrészt kivásárolni, mer t vagy nem tudják, hogy hol van, vagy nem adja el, mert ahogy Szabó képviselő úr mondta, nyilván 810 százalék nem adja el, akkor ezeknek esélyük sincs, hogy egyáltalán szövetkezetként tudjanak működni vagy később ezt a problémát orvosolják. Mert ha én pén zügyi szervezet vagyok - mondjuk, normálisan működő pénzügyi szervezet, nem olyanok, amiről időnként hallunk, mert van olyan is , akkor azt mondom, hogy én biztosan nem adok hosszú távú hitelt, mert lehet, hogy 2006. december 31én jogutód nélkül megszűni k, innentől kezdve kitől fogom én majd ezt visszakapni. Tehát ez a gazdálkodási biztonságot is borzasztó módon nehezíti és gyöngíti, másrészről nyilván a versenysemlegességet is sérti, mert más irányba, ahol ilyen törvényi kötelezettségek nincsenek, nem lé p fel egy ilyen ellenérzés vagy egy félelem, ami a gazdasági életben való részvételét az illető szektornak, nevezetesen a szövetkezeti szektornak korlátozná. Azonban önök elindítottak egy üzletrészkivásárlási folyamatot, amely részben jó, részben nem jó. Részben annak jó, aki az üzletrészét megkapta, ezek túlnyomórészt kívülálló emberek voltak, ők vitték ki az üzletrészt, méghozzá névértékben az önök döntése szerint, a szövetkezeti aktív dolgozók, a nyugdíjasok, valamint a megszűnt szövetkezetek tagjai ebb ől nem kaptak semmit. Nyilván önök úgy gondolták, hogy ez egy olyan juss, hogy aki már a szövetkezethez semmiféle kötődéssel nem bír, kapja meg a kívülálló üzletrészvagyonát. Ötvenegynéhány milliárd forintban ez ki is ment, ki is fizették; ennek az utómun kálatai tartanak, mert egy törvényt egy kurzusváltással ilyen szempontból nem lehet megszüntetni, és kezd most már kárpótlás jellegűvé alakulni az egész dolog, nevezetesen: van egy kormányzati ígérvény - hogy ez helyes vagy nem helyes, nem tudom, de megvan , hogy azoknak is kell fizetni az üzletrészt, akiknek a szövetkezetét felszámolták, illetve már régesrégen megszűnt. Ez még egy további teher. Hogy ez hány százalékban fog történni? Száz százalékban biztos nem, de ennek majd lesz egy kárpótlás jellegű k ifizetése, aminek a gazdasághoz semmi köze, ez se gazdaságélénkítéssel nem jár, se elégtétellel nem jár, se erkölcsivel, se anyagival, mert az a kis pénz nyilván nem ellentételezi teljes egészében… (Vincze László közbeszól.) Majd ha szót kér, kedves tanár úr, akkor szíveskedjen jelezni, mert most kétpercesekre nincsen mód. Én nagyon
