Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Egyes földművelésügyi ágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2828 nagy gond, mert így egy komoly utolsó lehetőséget szalasztunk el, amikor még saját szabályozási jogkö rben, esetleg évek, évtizedek óta magunk előtt tologatott gondolatot oldhatnánk meg. Itt most csak néhány olyan problémacsokrot világítok meg, amely kimaradt a mostani módosításból, de amelyek megoldását mi, szakemberek már régen vártuk. Az ágazatban szolg áló szakemberek jelentős többsége a különféle ágazati törvények működtetése során kiáll az egyértelmű szabályozás és a keményedő szankcionálás lehetősége mellett. Az élet annyi és olyan eseményt produkál, amelyre jelenleg sincs jó válaszunk, és az Unióban sem lesz. A jelen módosítás ugyanis ebben sajnálatosan nem segít. A káoszról először a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény kapcsán csak néhány kiragadott példa. A tulajdonosok vadászati közösségének nincs törvényességi felügyelete, egységes működési szabályozása. Ennek eredménye a kaotikus, ellenőrizhetetlen állapot; nem lehet felelősséget megállapítani, a szakszerűtlen gazdálkodásban, vadgazdálkodásban felmerülő hibákat kijavítani. Sürgős rendezést igénylő probléma ez a vadászat területén, ahol, mint tudjuk, sok helyütt nem túl magas a morális mérce, állandó téma a híradásokban a szabályok megszegése miatti környezeti kár, ritka állatfajok irtása, kicsempészése. A vadászati törvénnyel kapcsolatos még, hogy az erdészeti és a természetvédelmi hatóságoknak vétójoguk van a vadászat terén, míg ez a vadászati hatóság esetében nem így van. A vadgazdálkodást hátráltatja, esetenként bénítja az a jelenség, hogy vadirtó hadjáratot rendelhetnek el, aminek sok helyütt ká rát látja például a dám- és a muflonállomány. Rendezni kellene a vadütközések kárfelelősségét, mivel jelenleg többnyire csak a bírósági gyakorlattól függ a döntés, ki, mikor, kinek a kárát állja. Fel kellene készülni a csatlakozás utáni tulajdonosi viszony ok sajnos várható változására. Mivel a vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan része, célszerű lenne a 2007. február 28ával lejáró tervezési időszak utáni vadászterületátalakulások szabályozását még a csatlakozás előtt, tehát most újraértékelni . Nincs itt most hely teljes körű felsorolásra, de az elmondottak rávilágíthatnak: ne áltassuk magunkat azzal, hogy az ágazati törvényeket célszerűen módosítjuk, ha azok a gyakorlat kívánalmainak nem felelnek meg. Hasonló csokor gyűjthető a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosítása kapcsán is. Itt is, mint szinte mindegyik törvény módosítása esetén, a szakemberek részéről az első igény a káosz megszüntetése, az alkalmazható szankciók körének bővítése, a törvénysértőkkel szemben a szigor növelése mint kívánalom. Kissé más a helyzet a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény módosítása esetében. Magyarország ezen a területen talán a legjobban szabályozott európai ország. Sok megközelítésben uniósabb az uniós országoknál. Ha a józan paraszti eszünket nem hagyjuk az Unión kívül, akkor most fel kell tenni a kérdést, hogy ha nem akarjuk, hogy a magyar gazdálkodó, aki amúgy is jelentős versenyhátrányba kerül a csatlakozás során, további versenyhátrányt szenvedjen, nos, akkor nem kel lenee óvatosan liberalizálni nagyon kemény szabályozó rendszerünket. Nem lennee szükség jelen módosítás keretében néhány területen derogációra? Ugyanakkor így is sok terület kimaradt a mostani módosításból; a teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A jelenlegi szűk jogszabályi keret nehezíti a célszerű korlátozás, szankcionálás lehetőségeit. Lehetetlen helyzet alakult ki az osztatlan közös földtulajdonokon. Az ország termőterület ének csaknem egynegyedén nehézkes a hatósági eljárás. A helyzet sok éve megoldatlan, és az marad e tervezett módosítással is, de aláássa az eljáró hatóság tekintélyét, gátolja az eredményes munkát. Ezzel kapcsolatban a növényvédelmi bírság jogcímét és mért ékét igen fontos lenne esetleg kormányrendeletben, jelen törvény felhatalmazása alapján szabályozni.
