Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2815 engedélyért folyamodó megfelele, de hogy az a gazdasági környezet, ahol ez a szereplő működni akar, kívánjae egy új szereplő jelenlétét, szükségeltetike ez vagy nem, erre a jegyző semmil yen választ nem tud adni, mert semmiféle kompetenciája nincs. A gazdasági kamarák pontosan azért tudnának ezekkel a jogosítványokkal jobban élni, mert szakmai rátekintésük van az adott területre. Mondok egy példát. Én a Balaton mellett élek, és azt tapaszt alom, hogy egyremásra, az idegenforgalom csökkenése ellenére, új vendéglők és éttermek nyílnak a Balaton partján, amelyek aztán rövid idő alatt be is csuknak. Egy normálisan működő országban ez úgy szokott történni, hogy a területileg illetékes kamara meg határozza annak a területnek az eltartó képességét, nemcsak a vendéglők, hanem egyebek vonatkozásában is, és limitálja az egy időben kiadható licencek számát. Ebből az következik, hogy azért a licencért ott sorba fognak állni, hogy rájuk kerüljön a sor, és aki ebbe a rendszerbe bekerült, az mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a rendszerből ne essen ki. Az úgy fogja a munkáját végezni, olyan szakmai feltételek teljesülése mellett, hogy az kifogástalan legyen, mert tudja, hogy ha ebből a rendszerből k iesik - és a kamarának lehetősége van ebből a rendszerből kiejteni , akkor oda bizony nem fog tudni úgy visszakerülni, ahogy ez nálunk működik, hogy majd a nagymama, a keresztpapa meg az unokaöcs révén újabb engedélyhez fogunk jutni, és ott folytatjuk, ah ol tegnap vagy tegnapelőtt abbahagytuk. Tehát addig, amíg a kormányzat - mert nyilván ő a törvény előterjesztője - nem ismeri föl a gazdasági kamarák szerepének a jelentőségét, és ehhez a jelentőséghez képest nem ruházza fel őket olyan jogosítvánnyal, ami a szakmai és társadalmi elismertségüket, elfogadottságukat megalapozza, és nem rendeli oda a működéshez szükséges anyagi feltételeket, addig tulajdonképpen “pótcselekszünk”, “részmegoldunk” vagy igyekszünk részmegoldásokat találni, de a valós megoldás felé nem közelítünk. Ez a törvény, amely előttünk fekszik, a T/5856. számú törvény tulajdonképpen jogi szempontból nem kifogásolható. Van benne egykét olyan elem, ami komoly aggályokat vet fel. Szalay Gábor képviselőtársam is jelezte, hogy azért az elég érdek es, hogy ha nem kötelező a kamarai tagság, akkor a kamara etikai szabályzata hogyan lesz értelmezhető és számon kérhető azokon a vállalkozókon is, akik egyébként nem tagjai a kamarának; hogyan lehet a kötelező tagság megléte nélkül olyan jogosítványokkal f elruházni a kamarákat, hogy olyan szereplőkre is érvényes döntéseket hozzanak, akik egyébként nem tagjai a különféle kamaráknak. (12.10) Azt gondolom tehát, hogy ez a mostani törvénymódosítás szándékait tekintve biztosan tisztességes és biztosan jó, de ren dkívül szerény teljesítmény. Sokkal komolyabban kellene az előterjesztőnek hozzáállni ehhez a kérdéshez, ha ezt úgy szeretné rendezni, hogy hatékonyan és jól működjön. Teljesen igaza van az előttem szóló képviselő úrnak abban, hogy a felkészítés során, az európai uniós felkészítés kapcsán a vállalkozók, a magyar vállalkozói réteg, a kis- és középvállalkozói réteg rendkívül rossz helyzetben van és elmaradott - de hát nem csak ők! Ha megnézzük, hogy az ország, a magyar gazdaság milyen eséllyel ugrik neki köve tkező év májusában az Európai Uniónak, akkor azt látjuk, hogy ez rendkívül rossz reményekkel kecsegtet bennünket, hiszen nem vagyunk felkészülve. Nem épült ki az intézményrendszer. Nemcsak a gazdasági kamarák vonatkozásában, mert ott nem is épülhetett ki, de a kormányzat feladatai sem teljesültek ezen a téren. Ez azt jelenti, hogy bizony azok az uniós források, amelyek a gazdasági fejlődésünket reményeink szerint megalapoznák, jó részben nem lesznek hozzáférhetőek. Egyszerűen nem fogjuk tudni lehívni, mert nincsenek meg azok az intézményrendszerek, amelyek ezt lehetővé tennék. Én még hozzáteszem, hogy az intellektuális felkészültség is hiányzik, hiszen sokkal alaposabban kellett volna a kormányzatnak ezt az előkészítő munkát véghezvinni. S ha megállapíthatju k a kormányzatról, hogy az előkészületek az uniós csatlakozás vonatkozásában meglehetősen hiányosak voltak a saját vonatkozásában, akkor miért következne, hogy egy más területen - például a kamarák esetében - ez a törekvés eredményesebb vagy hatékonyabb le tt volna.
