Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 3 (103. szám) - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - BIRKÁS TIVADAR (Fidesz):
2770 Először az általános vonatkozásra, a stílusra figyeljünk. Ez a lényeges témákat kiemeli, úgymond tematizál; ez megszokott. A stílus bravúrja azonban az, hogy mindegyik témára rányomnak egyegy témához illő, leginkább elmarasztaló pecsétet. Ezután történhet bármi az adott témával, az mindig az állandó pecsétjével együtt hangzik el. Ha jó ügyet szolgálna ez a megoldás, csak dicsérhetnénk. Remek módszer ez a köztudat, a közhangulat erőteljes befolyásolására és irányítására. Csakhogy az ügy nem mindig jó ügy, de mindig pártügy. S nyilván mindenki tudja, hogy ezek a pecsétes témák az MSZP és nemegyszer a koalíciós partner, az SZDSZ ügyei. Most nincs idő a példák hosszú sorolására, csak az október 23áról elhangzott napirend előtti felszólalásról, annak is csak egy motívumáról szólhatok, egy téma és a ráakasztott pecsét összefüggésében. MSZPs képviselőtársunk - mint mondta - '56ot kamaszfővel érte meg, s felidézte az akkori október 23a boldog és vidám ünnepi hangulatát. Ezzel szemben, mint állít otta, 47 év múltán ma szürke és szomorú volt ez az ünnep. Ez volt a téma. (22.50) A témára akasztott pecsét pedig - mint mindig, mikor a legnagyobb ellenzéki párt elnökéről van szó - az volt, hogy az elnök ünnepi beszédében szétszakítja, megosztja a hazát, és ez volt az ünnep szomorúságának, szürkeségének az oka. Valóban? Tisztelt Ház! Az, hogy az ellenzék által tartott ünnepség a kora estébe nyúlt, tehát hatása egész nap nem is érvényesülhetett, most nem is érdekes. Most érdekesebb az ünnepi beszéd idevona tkozó szövege. Most csak egykét mondatot idézhetek. Például: 1956ban - hangzott el - a szabadság megjelent és megérintette a szíveket. Ráébredtek, a szív nemcsak dobogni vagy sajogni tud, hanem látni is, ha engedik. Ha a szívek kitárulnak, többé nemcsak a szemünkre hagyatkozhatunk. 1956ban kitárták a szívüket, és látták, hogy létezik egy másik Magyarország. Azért jöttünk ma össze, hogy elmondjuk egymásnak, és megüzenjük azoknak, akik nincsenek itt: ne higgyük el, hogy csak ennyire vagyunk képesek! Nem fo lytathatom az idő szorítása miatt, de néhány rövid mondat után is joggal kérdezhető: vajon ott volte képviselőtársam a Széna téren? Vajon hallottae, meghallottae az ott elhangzottakat? Vajon megértettee - és ez a legnagyobb kérdés , hogy mit jelent a kitárt szívvel látott másik haza? Hogy ez nem két haza, hanem ugyanannak a valóságnak a buzdító ideálképe? Hogy ez ugyanúgy nem megosztja, hanem egységre emeli a hazát, mint ahogyan Illyés Gyula “haza a magasban” metaforája nem megosztotta, hanem először v etítette elénk az egységes haza látomását? Az idézett mondatok egységre szólítanak. Itt volt a lehetőség elfogadni a szívből áradó remény egységét. De amíg az ide illesztett pecsét mindig elutasításra kényszerít, érzelem, ész, logika, minden hiábavaló. Vaj on ki mer egyszer a mondanivalóra figyelve válaszolni? Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Megkérdezem, a kormány részéről kíváne erre valaki reagálni. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nem. Napirend utáni felszólalásra adom meg a szót Birkás Tivadar képviselő úrnak, Fidesz. BIRKÁS TIVADAR (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Augusztus 14én szakmai érdekképviseletekkel történő előzetes egyeztetés nélkül jelent meg az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszerhigiéniai feltételeit szabályozó 90/2003as FVMSZCSM együttes rendelet. A rendelet, amely október 31én lépett hatályba, bolti kiskereskedők esetében előírja az élelmiszerbiztonság szempon tjából kritikusnak tekinthető tevékenységi elemek meghatározását a biztonsági előírásokkal együtt, valamint 8 mellékletben
