Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 3 (103. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “Nyugodjanak békében - avagy mikor adatik meg a végtisztesség az 1975-ös bejrúti légikatasztrófa minden magyar áldozatának is?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2656 azonban mégsem kaphatták meg a mi nden embernek kijáró végtisztességet mind a mai napig? '75. szeptember 29én 23 óra 10 perckor szállt fel Ferihegyről a Malév 240es járata Bejrút felé. Közel három óra múlva a már a leszálláshoz készülő repülőgép a libanoni főváros légikikötőjétől tíz kil ométerre eltűnt a repülésirányítás képernyőjéről, és a gép a tengerbe csapódott. A finn külügyminiszter nemrég egy, a katasztrófáról szóló filmben ezt monda: “A repülőgép lelövése szándékos kegyetlenség volt. Ki és miért tette, látszólag ismeretlen, de az elég egyértelmű, hogy a célpont az a palesztin csoport volt, amelynek tagjai a gépen utaztak, és akik Budapesten kaptak katonai kiképzést.” A tragédiához az vezetett, hogy a Malév olyan területre indított polgári járatot civil utasokkal és ismeretlen száll ítmánnyal, ahol háborús cselekmények folytak. Ez okozta a tízfős magyar személyzet - Pintér János, Kvasz Károly, Majoros László, Mohovits Árpád, Horváth István, Herczeg Miklósné, Németh Lászlóné, Fried Richárd, Kmeth Ágnes, Szentpály Mercedesz - és az egye tlen magyar utas, Glausius Gábor halálát. A katasztrófa kivizsgálására a harci események és más okok miatt a szerencsétlenség után már nem került sor. Kísérlet sem történt arra, hogy az elhunytak földi maradványait felkutassák, azonosítsák és hazahozzák. M indez már a múlt. De ez a múlt lezáratlan. Hiába fordultak a kegyeleti bizottsághoz, hiába a Vöröskereszthez. Interpellációm nem politikai, sem kül, sem belpolitikai tekintetben. Interpellációm kegyeleti ügy; azért is csodálom, hogy így kezeli ezt a kormá ny. Éspedig nem általánosságban az, hanem a lehető legkonkrétabban, mert ennek a sokak által hírből ismert szerencsétlenségnek a története nem talált, hanem vállalt ügyem. Olyan segítségkérés vállalása, amellyel választópolgáraim, a hozzátartozók bíztak me g. Nem politikáról van szó tehát, hanem az elemi tisztességről, a végtisztességről és a hozzátartozók lelki megnyugvásáról. Arról, hogy a halálba küldött magyar gép szolgálatteljesítés közben meghalt személyzete és utasa is végre magyar földben nyugodhassé k. Ezért is fordulok önhöz, ezek szerint, államtitkár úr, nem a közlekedési miniszterhez. Azt kérem, hogy a kormány intézkedjék róla, hogy az ország légi szerencsétlenségben elhunyt polgárainak megadassék a végtisztesség itthon, magyar földben. Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Veres János politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szerencsétlenség bekövetkeztekor, közel 30 évvel ezelőtt mind Magyarország, mind Libanon már részes állama volt a nemzetközi polgári repülésről Chicagóban, 1944. december 7én aláírt egyezményn ek. Mindamellett hatályos volt és jelenleg is hatályos a két ország között a polgári közlekedés tárgyában Bejrútban, 1966. január 15én aláírt egyezmény. Mindkét egyezmény rendelkezése alapján a libanoni hatóságoknak kötelességük volt kivizsgálni a baleset körülményeit, a vizsgálaton a magyar légügyi hatóságok képviselőinek részvételét biztosítani és a vizsgálat eredményét velük közölni. A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18án aláírt nemzetközi szerződés rendelkezései alapján a Külügyminis ztérium és a bejrúti magyar nagykövetség több alkalommal diplomáciai úton közbenjártak a baleset körülményeinek felderítésére indult vizsgálat felgyorsítása érdekében. Az adott körülmények között azonban az erőfeszítéseik nem vezettek eredményre, és e teki ntetben teljesen mindegy volt, hogy milyen színű kormánya van Magyarországnak, ez konzekvensen érvényre jutott az elmúlt közel 30 évben. A Malév Részvénytársaság 1976. március 9ei repülésbiztonsági értekezletéről készült jegyzőkönyv szerint a bizottság ál tal lezárt repülőesemény első vizsgálatát követően nem került
