Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2627 vasúthálózatot, az autópályákat és így tovább , de nincs visszafejlesztés egyetlenegy meghatározó területen sem, ti sztelt képviselőtársam. Ha megnézzük azt, hogy a kormány mit prognosztizál jövőre, azt mondhatjuk, hogy reális az 5,56 százalékos infláció. Ebben 1,5 százalék az áfaemelések hatása. Azt is jól tudjuk, hogy az áfaemelések részben az európai uniós csatlakoz ás következményei. Derogációt kellett volna kérni erre korábban. Önök egyébként racionálisan cselekedtek: azért nem kértek derogációt, mert tudták, hogy ezt nem fogják megkapni. De ha nem kapták meg a derogációt és nem is kérték, akkor nem érdemes számon k érni a mostani kormányon azt, hogy a nullkulcsos termékeket 5 százalékos kulcs alá sorolja, mert nincs lehetősége a kormánynak mást cselekedni. Ha megnézzük a csatlakozásból fakadó egyéb követelményeket is, akkor látjuk azt, hogy á rfolyamstabilitást kell teremteni, látjuk azt, hogy radikálisan kell a költségvetési hiányt csökkenteni, és ha a költségvetési hiány csökkentése zajlik, a másik oldalról pedig van egy törekvés arra, hogy az adóbevételek ne nőjenek, sőt az adóterhelés csök kenjen, gyors ütemű gazdasági növekedésre pedig nincs lehetőség, akkor azt lehet mondani, hogy az a pálya adott, amit ez a mostani költségvetés felvázolt. Én is sokkal szívesebben látnék egy olyan költségvetést, amelyben az önkormányzatok megint akkora növ ekményt kapnak, mint amilyet az idén kaptak, de ez nem reális. (20.10) Nagyon szívesen látnám azt, hogy az oktatási normatíva sokkal magasabb legyen, hogy egy magas tömegközlekedési normatíva legyen. Egyébként szocialista képviselők is beadtak módosító ind ítványt a közlekedési normatíva bevezetése érdekében, tehát nemcsak az ellenzék kívánja korrigálni a költségvetést néhány mozzanatában, hanem ezt a kormánypárti képviselők is elkerülhetetlennek tartják. Azonban az nem látszik reálisnak, hogy az alapvető sa rokszámokon változtassunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt állítják, hogy elosztogattuk azt, amit önök felhalmoztak, és ez okozza a problémát. Soltész Miklós képviselő úr hivatkozott arra a 300 milliárdra, amit először frakcióvezetője mondott, majd azt követően ezt állandóan ismételgetik mind fideszes, mind MDFes képviselők. Nem volt ilyen 300 milliárd, tisztelt képviselő úr, nézze meg ennek a kiadványnak a 62. oldalát (Felmutat egy anyagot.) , és akkor láthatja azt, hogy ott a májusi sorban 2002nél az államháztartás egészét tekintve 409 milliárd hiány volt. Hogyan tudta a kormány teljesíteni az első száz nap programját? Úgy tudta teljesíteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy arra kényszerült, hogy növelje a hiányt, de nem ez volt a hiány növelésének a d öntő eszköze. Hogy egyetlenegy adatot mondjak még önnek: 2002 áprilisa és májusa között az államháztartás hiánya 93 milliárddal nőtt meg, ez a kormányzati hatalom átadásával függött össze, míg egy évvel korábban áprilisról májusra a hiány csak 21 milliárdd al nőtt. Ugyan mi ennek a 71 milliárdos különbözetnek az oka? Ezen sem ártana elgondolkodni. Amikor pedig a kormány nemcsak az ígéreteket teljesítette, nemcsak az önök által ránk hagyományozott jelentős deficitet vette át, és nemcsak azt lépte meg, hogy az MFBt beépítette lényegében a költségvetésbe, és ezáltal elért egy nagyon magas hiányt, 9,2 százalékát a GDPnek, akkor a kormánynak azt is meg kellett lépnie, hogy ez után csökkentse a deficitet. Ez a csökkentés pedig már az idén zajlik, és eléggé sikere s, és nagyobb megszorítások nélkül 9,2ről lement 4,8ra, úgy, hogy közben a keresetek az első félévben 13,2 százalékkal nőttek reálértékben. Ezt nem lehet megszorító politikának nevezni. A fogyasztás az első negyedévben 8,1 százalékkal emelkedett. Tisztel t Képviselőtársaim! Világosan látni lehet tehát, hogy az idei év sem volt restrikciós, és tulajdonképpen bizonyos értelemben még a jövő évi sem az, de az kétségtelen, hogy a gazdasági növekedés üteme, amely 33,5 százalékra feltételezett, a fogyasztás ütem e, amely ennél már mérsékeltebbre feltételezett, a reálbérek emelkedése, amely most olyan 12 százalék körülinek látszik, az egy alacsonyabb szint annál, mint amit korábban elképzeltünk.
