Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
2587 Ha megnézzük, az elmúlt másfél évben mi történt, és a 2004. évre szóló költségvetési javaslat mit is tartalmaz, akkor bizony elég nehéz ezeket az ígéreteket tetten érni, hiszen a 2003. év gyakorlatilag másr ól sem szólt a versenyszférában, mint a különböző gyárak, üzemek végleges bezárásáról. Olyan multinacionális cégek eddigi tevékenysége szűnt meg, amelyek évek óta itt dolgoztak nálunk, és foglalkoztatták a hazai munkavállalókat, most elmentek más országokb a, sajnos áthelyezték a székhelyüket. Természetesen nem azt kérjük számon a kormánytól, a miniszterelnök úrtól, hogy a másfél év alatt miért nem teljesítették a 300400 ezer új munkahely teremtésére vonatkozó ígéretüket. De azt gondolom, hogy azt joggal ké ri számon a választó, azok is, akik a Szocialista Pártra szavaztak, azok is, akik nem - hiszen valamennyien ebben a hazában élünk , és minden tisztességes ember szeretné tisztességes munkával megkeresni azt a bért, amellyel a gyermekét, a családját eltart hatja, taníttathatja és adott esetben az otthonteremtéshez is támogatást tud nyújtani neki. Nos, a versenyszférában történt gyárbezárások eredményeként jelentősen megnőtt a munkanélküliek száma, a foglalkoztatottak száma közel sem növekedett abban a mérték ben, mint ahogyan azt a különböző nyilatkozatok alapján olvashatták vagy láthatták az érdeklődők. Ma délelőtt is elhangzott, hogy a foglalkoztatottak száma - mondta ezt az államtitkár úr - mintegy 54 ezer fővel növekedett. Szeretném hozzátenni - ezt egyébk ént a Hornkormány volt munkaügyi miniszter asszonyától tanulhatta meg minden érdeklődő képviselő , hogy a foglalkoztatottak számának növekedése nem egyenlő a munkahelyek számának a növekedésével. Aki erre kíváncsi, az majd vegyen leckét Kósáné Kovács Mag dától. A munkanélküliségi ráta sajnálatos módon nem csökkent. Ha megnézzük a kormányváltáskor meglévő munkanélküliségi rátát és a jelenlegivel összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy itt bizony növekedés van. Természetesen a munkanélküliség fenyegető réme nemcsak a versenyszférában van nap mint nap jelen, hanem már elérte a közszférát is, hiszen ismertté vált a kormányülést követően, hogy a központi közigazgatási szervezetek hány főt fognak elbocsátani. Úgy mellesleg engedjék meg, hogy felidézzem újra azt az ígéretet, amelyet a miniszterelnök úr tett, miszerint “újra életre keltjük a kormány és az érdekképviseletek közötti egyeztetések rendszerét”. Nos, ez hogyan is zajlik szocialista módra, azt a mai napilapok megírták, hiszen a szóvivő bejelentette, hogy a szakszervezettel e téren nem egyeztettek. Idézem, szó szerint azt mondta: “Vitának nincs helye.” Az azután meg egészen sajátságos dolog, hogy az, aki korábban a közalkalmazotti szakszervezet egyik vezetője volt, most kormánymegbízottként képviseli a léts zámleépítést, és nem igazán érthető, hogy ezt a kettős szereposztást vajon hogyan tudja megosztani saját magával, de erre majd nyilván a választók és a közalkalmazottak megadják a választ akkor, amikor ennek eljön az ideje. De a közigazgatás és a közszféra mellett bejelentették már, hogy a honvédségnél is 1015 ezer fővel csökken a létszám, a postánál 1213 ezerrel, a MÁVnál szintén 10 ezerrel, és hogy az önkormányzatok mit fognak tenni azért, hogy a 6 százalékos béremelést végre tudják hajtani vagy meg tu dják valósítani, az ma nagy kérdés, mert választhatnak: vagy megadják a szükséges bérfejlesztést, ehhez viszont a dolgozókat el kell küldeni, vagy nem adnak bérfejlesztést, és akkor ezzel a problémával kell szembenézniük. Ezek után joggal merül fel az a ké rdés, hogy a nagy dérreldúrral bejelentett és megvalósított, egyébként általunk is támogatott 50 százalékos béremelésnek akkor mi volt az értelme, ha most a munkahelyük elvesztésétől félnek az emberek. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés ale lnöke foglalja el.) Különösen sajátságos az a helyzet - és engedjék meg, hogy erre felhívjam a figyelmüket , ami a pályakezdők helyzetét illeti. Egy új jelenséggel kell szembenéznie mindenkinek, azoknak is, akik kormányon vannak, és azoknak is, akik erre készülnek. A magyar foglalkoztatásban ma egy új jelenség jelent meg, méghozzá a diplomás pályakezdők munkanélkülisége. Ennek a problémának a megoldására ugyanúgy nincsen kidolgozott koncepciója az ezért felelős szaktárcának, mint ahogyan
