Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP):
2581 családoktól szednek be autópályaépítési célra. Hogy hogyan? Úgy, hogy új adókat vezetnek be, környezetterhelési díjat, energiaadót; úgy, hogy a meglévőket emelik, az áfát, az egészségügyi járulékot, a jövedéki adót, a játékadót. Ezt mindmind a magyar családok fogják megfizetni. Ha úgy tesszük fel, az önök megvilágításában a kérdést, hogy szükségese autópályát építeni ilyen áron Magyarországon, hogy minden család zsebéből adóemeléssel, áremeléssel vesszük ki annak a forrását, akkor a Fidesz egyértelmű válasza az, hogy nem. Autópályát nem a családok zsebéből kell építeni, hanem autópályát úgy kell építeni, hogy az tényleges, valóságos költségvetés i forrásból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ne pedig többletelvonásból szülessen meg. Ezért mondom azt, hogy a költségvetés kiadási oldala is koncepciótlan (Dr. László Csaba: Lejárt az ideje! Hat percet mondtak!) , és minden ma gyar családot, minden magyar vállalkozást sajnos sújtani fog. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Füle István képviselő úrnak, MSZPfrakció. DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP) : A 2004. évi költségvetési törvény reális elemz ése mindenekelőtt a kiinduló feltételek reális bemutatásától függ. Ebben az értelemben az e heti vitában elhangzottak pontatlanságok, csúsztatások, egymást kizáró állítások. Tipikus példája ennek Varga Mihály véleménye, amely többek között azt tartalmazta, hogy látva a világgazdasági recessziót, 2000ben a Fideszkormány nem habozott, azonnal hozzákezdett a gazdaság belső élénkítéséhez, és elsősorban a beruházások ösztönzésével és nem a lakossági fogyasztás növelésével. A lakossági fogyasztás növekedése 200 0ben 4,1 százalékkal nőtt. Ez valóban elmaradt a GDP növekedési ütemétől. 2001ben az új, az előbb említett Fideszgazdaságpolitika révén már meghaladta a GDP növekedési ütemét, 4 százalékot tett ki. 2002ben 7,5 százalékos rekord méretű növekedésnek vagy unk tanúi. 1999 és 2001 között a korábbi dezinflációs tendencia megszakadt, ráadásul a tervezett és a tényleges infláció között 2000ben és 2001ben is 4 százalék körüli különbség volt. Úgyhogy a kutatóintézetek rendre a tényleges inflációs adatokat jósolt ák meg. (16.40) A foglalkoztatottak számának növekedése 1999ben volt a legnagyobb, 114 ezer fő. 2000ben ez a folyamat megtorpant, és azóta lényegében stagnálás figyelhető meg. Ez az adat azért is fontos, mert a Fideszoldalon még neves közgazdászok is el őszeretettel összemossák a foglalkoztatás és a munkanélküliség adatait - ezt a mai vitában is láttuk. Alapfokú közgazdasági kurzusokon is tanítják, hogy egyszerre nőhet a foglalkoztatottság és a munkanélküliség vagy csökkenhet, attól függően, hogy a munkae rőpiacon az adott időszakban mennyien szerepelnek, mondjuk, az aktív korú lakosságon belül. Magyarországon tipikus jelenség az utóbbi években az alacsonyabb munkanélküliség az EUátlaghoz képest, de sajnos a foglalkoztatottság színvonala is alacsonyabb, az EUn belüli 66 százalékhoz képest 56 százalék körüli az aktív korúakon belül. Ez az összehasonlítás mutatja, hogy mekkora a gond, s igazából mi a valódi probléma: 5600 ezer ember teljesítménye hiányzik a magyar gazdaságból, s amint a számokból is látszik , 1999 óta nem sikerült lényegesen változtatni ezen a helyzeten. Visszatérve az alapadatokra, megállapíthatjuk, hogy hosszú idő óta 2001 volt az első olyan év, amikor a fogyasztás gyorsabban nőtt, mint a beruházás, és meghaladta a GDP növekedési ütemét is. Mindez 2002ben, a vegyes évben is folytatódott. Mindez meglátszik a fogyasztásfelhalmozás GDPn belüli arányán is. Az összes végső fogyasztás 2000ben 73 százalékot tett ki, és 2002re 78 százalékra emelkedett. Ennek a növekedésnek egy részét ráadásul k ülső forrásból kellett finanszírozni, úgy, hogy közben a külsőtőkebeáramlás csökken, így elindult az eladósodás, újfent
