Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - HEGYI GYULA (MSZP):
2575 pedig 71 milliárd forintot szán a következő évi büdzsé. Nem akarok azonban a számokban elveszni, tisztelt képviselőtársaim, néhány olyan gondolatot szeretnék így a vita vége felé elmondani, amelyek szerintem nem hangzottak el még ebben a 34 napra ny últ költségvetési vitában; a társadalom felelősségéről, a társadalom szerepéről. Hiszen ha az ellenzéki képviselőket hallgatjuk, néha az az érzésünk, hogy tulajdonképpen egy gombnyomásra csoda módon megoldódna az ország összes problémája, holott a valóság az, hogy az Unióba belépve tanulási folyamaton kell mindannyiunknak keresztülmenni, és aki ezt letagadja, az nagyon súlyos kárt okoz a magyar társadalomnak. Vegyük például a pályázatokat! Az ISPA, tehát a környezetvédelmi beruházások szempontjából azok a t elepülések, amelyek jó pályázatokat készítettek el, amiben megvolt az összefogás szelleme, ott már például a hulladéklerakók terén komoly előrelépés történt. Ugyanakkor vannak az országnak olyan régiói, ahol szinte járványszerűen következik be, hogy bárhol , ahol egy korszerű hulladéklerakót telepíteni akarnak, ez ellen föllépnek jól, rosszul szervezett, teljesen lokális érdekeket képviselő egyesületek, és ennek következtében sok milliárd forintos támogatástól esik el az adott környék. Néhány nappal ezelőtt egy szervezet arra szólította föl Magyarországot, hogy semmiképpen se vegye igénybe azokat a közösségi támogatásokat, amelyek a Dunát hajózhatóvá tennék, holott eléggé köztudott a környezettudatos emberek számára, hogy a folyami hajózás talán a leginkább k örnyezetbarát szállítási módszer. (16.10) Azt kell mondani tehát, jobboldali konzervatív ellenfelei az Európai Uniót néha az egykori Szovjetunióhoz szokták hasonlítani, sok különbség mellett azonban azt a különbséget mindképp érdemes mondani, hogy a Szovje tunióban az dívott, hogy embereket akaratuk ellenére is úgymond boldogítottak, az Európai Unióban viszont olyan rendszer működik, hogy valóban csak azok részesülnek a pályázati pénzekből, akik valamilyen módon tesznek is érte valamit. Azt gondolom tehát, h ogy nagyon helyes, amikor az önkormányzatok önrészt követelnek, kérnek a kormánytól a pályázati pénzekhez, de legalább ilyen fontos, hogy a társadalom összes résztvevőjében tudatosuljon, hogy itt valóban nem csodavárásról van szó, hanem aktívan részt kell venni ezekben a projektekben az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, bennük a zöldszervezeteknek, végig kell gondolni, hogy mit akarnak a következő esztendőben, amely mindenképpen egy tanulási év lesz. Ha egy ilyen zsigeri, az Ugocsa non coronat elut asítása lesz mindenfajta uniós projektekkel szemben, akkor sajnos sokkal kevesebb támogatás fog Magyarországra érkezni, mint amennyire ez az ország és a népe jogosult lesz. Másrészt, azt is érdemes hozzátenni, hogy nagyon sok uniós támogatás, főleg a mezőg azdaságban, de más téren is, az egymással szolidárisan együttműködő embereknek, magyarán, az új típusú szövetkezetekbe tömörült közösségeknek jár ki, és a szövetkezetellenes demagógia ma mát, 1415 évvel a rendszerváltozás után, nemigen szolgál mást, mint hogy megnehezítse ezeknek az alapoknak az igénybevételét. A tanulás mindig nehéz, és könnyű csodavárásban reménykedni; nehezebb, de őszintébb arról beszélni, hogy a magyar társadalomnak alapvetően meg kell változtatnia bizonyos mentalitását, egy alkura, eg y kompromisszumra, egy együttműködésre épülő modellnek kell bejönnie ahhoz, hogy a költségvetésben megjelölt uniós támogatásokat minél nagyobb részben megkapjuk. Talán itt a vita vége felé azt is el kell mondani, hogy az elmúlt évtizedek azt mutatják, azok az országok illeszkedtek be sikeresen az Európai Unióba, amelyek belső vitáikat otthon tudták hagyni. Akik belső politikai vitáikat, ideológiai nézeteltéréseiket Brüsszelbe vagy Strasbourgba exportálják, azok biztos lemaradásra és biztos megszégyenülésre vannak ítélve, legalábbis erkölcsileg és anyagi tekintetben. Azt gondolom tehát, hogy ez a költségvetés akkor lehet sikeres, ha nemcsak a kormány és nemcsak a kormány szervei hajtják végre, hanem ha az önkormányzatokban, a társadalmi szervezetekben, minden állampolgárban él az a meggyőződés, hogy mindannyiunknak össze kell fogni, és mindannyiunknak többet kell tenni az eddiginél azért, hogy Európa egyik legsikeresebb
