Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2558 lévő ingatlanok, gépek, értékpapírok, pénzeszközök, követelések tervezett változásáról is vitatkoznia kellene a tisztelt Háznak, amit megfelelő előterjesztés hiányában nem tud megtenni. Súlyosbítja ennek az alkotmánysértő mulasztásnak a megítélését az a t ény, hogy az önkormányzatok, a köztestületek rendre eleget tesznek ennek a követelménynek, azaz költségvetésük előterjesztésével egy időben vagyoni helyzetük várható változásairól is számot adnak. Egyedül tehát az állam nyújt, immár 1990 óta, folyamatosan, minden esztendőben rossz példát, és nem tesz eleget ennek a követelménynek. Hangsúlyozom tehát a jelenlegi helyzetet: az állam mindenki mástól megköveteli a költségvetés benyújtásával egy időben előterjesztett vagyonmérleget, szankcionálja ennek az elmara dását, csak egyedül önmaga nem tesz eleget ennek a jogszabálynak. (14.50) Ezzel a magatartásával egyébként az állam nemcsak az uniós gyakorlatot mellőzi, hanem a pénzügyi fegyelemnek még arra a szintjére sem képes eljutni - 1990 óta folyamatosan , amely s zintet már elért az államháztartás irányítása a két világháború között. Tisztelt Ház! Hadd szóljak még egy általános problémáról, a költségvetésben szereplő, a tényeket hibásan elemző inflációs előrejelzésről. Az elmúlt héten a külföldi gazdaságelemzők - c sak a Reuters előrejelzését emelem ki mint a szakmában tekintélyét - rendre 7 és 8 százalék közötti árszintemelkedést jeleztek 2004re, a Reuters például 7,6 százalékos inflációt. Ha a költségvetés eleve csak a várható árnövekedés háromnegyedével számol, a kkor az inflációval párhuzamosan növekvő bevételeit elrejti az Országgyűlés elől, azaz csorbul a tisztelt Ház ellenőrző jogköre, csorbulnak a fix összegű ellátmányokban részesülő családok érdekei is, például a várható áremelkedés legnagyobb vesztesei ismét csak a gyermekes családok lesznek. Ha bárki is kételkedik a várható infláció nagyságában, akkor vegye sorra az alábbi adatokat: 1,6 százalékkal növekszik jövőre az árszint az idei áremelkedések jövőre áthúzódó hatása miatt. Ha egy varázsütést követően sen ki nem növelné az árakat 2004. január 1je után, akkor is növekedne a jövő évi árszint az idén már életbe lépett gázáremelések, áramdíjemelések vagy éppen a gyógyszeráremelések miatt. Erre az 1,6 százalékos árszintre rakódik rá az a 2,4 százalékos, központ i intézkedésekből fakadó infláció, ami a forgalmi adó növeléséből, energiaadóból, jövedéki adó emeléséből adódik, és amit már sok gazdaságelemző egybehangzóan kimutatott. Az 1,6 és a 2,4 százalék együtt már 4 százalék. Ehhez a 4 százalékhoz adódik az a pia ci áremelkedés, ami az elmúlt másfél évtizedben soha nem volt kevesebb, mint a központi elhatározásokból fakadó áremelkedés másfélszerese. Esetünkben ez a 2,4 százalék másfélszerese, azaz 3,6 százalék, piacgazdaságban ugyanis lehetetlen lenne elvárni, hogy csak az állam emelhesse az árakat, de a piac szereplői ne tehessék ezt. Tessék, a már említett 4 százalékhoz hozzáadódó 3,6 százaléknyi piaci infláció együttesen már 7,6 százaléknyi forintromlás, kísértetiesen azonos a Reuters már idézett 7,6 százalékos i nflációs előrejelzésével. Tisztelt Ház! A makrofolyamatokkal foglalkozó közgazdászok körében meglepetést keltett a kormány 50 ezer köztisztviselő és közalkalmazott leépítését indítványozó javaslata. Az általá nosan hangoztatott indokok nincsenek összhangban sem a tényekkel és véleményünk szerint az elméleti gazdasági ismeretekkel sem. Felvetődik az a kérdés is, hogy az utóbbi időben miért alakult egyszerre két kormányhivatal is - utalok a Belügyminisztérium Köz igazgatásszervezési Hivatalára és a Közszolgálati Reform Kormánymegbízotti Hivatal működésére , ha ezeknek a hivataloknak meg sem várja a kormány a javaslatait, nem vitatják meg ezeket a javaslatokat a tárcák és az illetékes érdekvédelmi szervezetek. Hog y egy ilyen nagy horderejű kérdésben, jelesül 4550 ezres léptékű létszámleépítés ügyében a közigazgatás szervezésével és a közszolgálati reform ügyével megbízott szakemberek nem hallathatják a hangjukat és véleményüket, akkor bizony rajtuk kellene kezdeni a leépítést, mert minden tudásuk ellenére látványosan nincs szükség a szakértelmükre. Miért lepődtek meg az uniós ügyekben járatos MDFes közgazdászok a kormány leépítési terve hallatán? Mindenekelőtt azon az indokon, hogy a magyar közigazgatás túlbürokra tizált és a
