Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2523 helyzetbe kerülő ágazat a könnyűipar. Elsősorban két jól körülhatárolható okcsoport miatt került olyan nehéz helyzetbe, hogy munkahelyeket kellett megszüntetni, gyárakat bezárni. Az egyik a már sokat emlegetett minimálbér kérdése. Kicsit furcsállva hallgatom, amikor szociális vívmányként emlegetik egyes képviselőtársak azt a jelentős mértékű minimálbé remelést, ami bekövetkezett az elmúlt években. Én ebben inkább némi cinizmust látok, ugyanis a minimálbéremelésnek egyetlenegy biztos nyertese volt, a központi költségvetés, amely a minimálbér megadóztatásával, a hozzá kapcsolódó társadalombiztosítási já rulékokkal biztos nyertese volt a minimálbér megemelésének. A másik lehetséges nyertes a munkavállaló, csak vele elfelejtették közölni, hogy egy szerencsejátékba nevezték be ezzel a minimálbéremeléssel. Elfelejtették vele közölni, hogy ha szerencséje van, akkor megmarad a munkahelye ilyen feltételek mellett is, ha nincs szerencséje, akkor se minimálbére, se semmilyen bére nem lesz, mert fel kell számolni, mert az olyan ágazatokat - újra mondom , mint a könnyűipar, ami az ipari termelési érték 2,7 százalék át adja, de a foglalkoztatottaknak körülbelül 12 százalékát, tehát látjuk, hogy mennyire munkaerőintenzív, ugyanakkor a termelési értékének az ipari átlagnál nagyobb részét exportálja, tehát az árfolyamhatásoknak is igen fokozottan ki van téve, ez a gazda ságpolitika kétszeresen nehéz helyzetbe hozta az erősforintpolitikájával és a bérköltségek megemelésével, amit a munkaadóra hárított. Azért lett volna lényeges, amit itt többször mondott Veres államtitkár úr is és mások is, hogy fontos lett volna, milyen módon jön létre a minimálbéremelés, vane benne konszenzus, a munkaadók ténylegesen el tudjáke fogadni azt, és látnake perspektívát abban, hogy ez egy kigazdálkodható, működő mértékű minimálbéremelés vagy sem. Így a munkaadók rovására köttetett olyan p aktum, ahol az egyetlen igazi nyertes a költségvetés volt, és ha szerencséje volt, akkor a munkavállaló is jól járt; ha nem volt szerencséje, akkor elveszítette a munkahelyét. Még egy gondolatot engedjenek meg az autópályaépítésekkel kapcsolatban. Áder úr és többen, mások is fel szokták vetni vagy felvetették itt a vitában - ezt éppen Varga Mihály képviselő úr mondta, bocsánat , hogy feleannyit költ a kormányzat a jövő évben közúthálózatfejlesztésre, mint amit a polgári kormány 2002ben szánt. Nem tudom, hogy ezt Varga képviselő úr milyen számokra alapozva mondja. Nyilvánvaló, hogy ha valaki végignézi az elmúlt évek költségvetéseit, akkor látnia kell, hogy nincs még egy olyan év, amikor annyit költöttek volna közúthálózatfejlesztésre, mint a 2004es terv eink szerint fogunk tudni költeni. Hacsak Varga Mihály képviselő úr nem számolta bele a 2002. év végén történt adósságkonszolidációt (Dr. Veres János nevet.) , ami az előző három év teljes autópályaépítési programja alapján a Nemzeti Autópálya Rt. adósságá llománya, a Magyar Fejlesztési Bank adósságállománya és az Állami Autópályakezelő Rt. adósságállománya volt, amit a költségvetés átvállalt magára értelemszerűen, hiszen azoknak a '99től kezdődő költségvetési éveket kellett volna terhelniük, és akkor kell ett volna elszámolni a költségvetésben. (12.20) Mondom: ha ezt a négy évet visszamenőleg nem számolja el úgy, mivel a tavalyi évben történt ténylegesen a költségvetésbe való beemelése, mintha ez egy 2002. évi közúthálózatfejlesztési kiadás lett volna, akk or nyilvánvalóan nincs igaza, hiszen ténylegesen érdemben minden évben kevesebbet fordított bármelyik kormányzat idáig közúthálózatfejlesztésre, mint a jelenlegi kormányzat kíván a jövő évben költeni. És azt méricskélni, hogy ki kezdte el előkészíteni az autópályafejlesztéseket, és ki fogja átvágni a szalagot a végén, én úgy érzem, hogy kicsinyes és nem méltó dolog. Ha valaki belegondol, hogy egy autópályaépítés az előkészítéstől kezdve a tényleges átadásig háromnégy éves időszakot ölel át, akkor világo san tudnia kell, hogy bármelyik kormányzat - ha négyéves ciklusban gondolkodunk - kevés olyan autópályaátadással dicsekedhet, aminek az előkészítését ő kezdte el, hiszen egymásra épülő tevékenységekről van szó. Nem véletlen - jegyzem meg , hogy ebben a n égy évben a negyedik évre fog hárulni a legnagyobb autópályaátadási ütem, hiszen az előkészítettség ilyen
